Az egyik kedvenc gyakorlatom.

Először nagyon nem kedveltem, mert ez is mély rétegekbe nyúlt bele. Csupa olyanba, amit nyilván az eszemmel nagyon, de nagyon szerettem volna megérteni, viszont éppen elég erősen védtem magam tőle, hogy véletlenül se okozzon zűrzavart bennem. Persze mindig jobban félek, mint kéne. Pedig tudom, hogy az érzések, amik feljönnek, mindig tiszták és előre visznek.

Szerencsére a testünk pontosan emlékszik, nem mismásol, csak egyszerűen megmutatja, ami benne van. Nem is kell mindent megérteni - megélés, elengedés és már mehetünk is tovább, egyre könnye/de/bben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.