az ugyanaz – nekem :)

Úgy néz ki, hogy most már mindent összeolvasztok a NIA-val, hiszen a NIA az élet/em.

A héten a fókuszunk a tűz volt/lesz. Mondhatnám, hogy legyen a hűvös, a víz, a bármi, de minek oltanánk ki a tüzet, ha végre már éget. Miért ne tudnánk megélni a forróságot, miért ne tudnánk áttáncolni teremtő energiává? Miért ne tölthetnénk fel vele a szívünket és az alsó csakráinkat? Hátha valahogy mégis elraktározhatjuk. Csak nem úgy, ahogy elsőre gondoljuk, hanem mondjuk úgy, hogy teremtünk egy csomó jót, ami egészen télig kitart, sőt még annál is tovább melenget majd.

Hogyan NIAzhatunk a hétköznapokban ezzel a forrósággal?

Ma, ahogy ültem egy 250 fokos helységben 3 db fénymásoló egységgel, és izzadtam, mint a ló (mit szépítsek), rájöttem, hogy mennyire távol vagyok attól az idealizált képtől, ami irányába próbálnak tolni minket.

Szóval ücsörögtem ott, és éreztem, hogy cseppenként ül ki a víz a testemre, egyszer csak tökéletesen átéreztem Nicolas Cage örömét, amikor pofára esett a betonra (Angyalok városa) és életében először ÉRZETT, még ha fájdalmat is. Én (biztosan nem először, de ) annyira ember/i/nek éreztem magam ebben a pillanatban, hogy egyszerre minden klassz lett. A nagy örömömre nem csak ültem és próbáltam minimál mozdulatokkal fenntartani az életfunkcióimat, hanem felsétáltam egy jó kávéért, beletettem 3 jégkockát és egyszerre ízlelgettem a forróban a hideget, hallgattam, ahogy serceg, ahogy koccan, figyeltem hogyan kezd el hűlni a testem.

Aztán eszembe jutott a hétvége, amikor a Balaton átúszáson (nem én úsztam, de lelkesen asszisztáltam Nővérkémnek) álltunk a sorban és a tűzoltók nyomatták ránk a hideg vizet, de nem csak úgy viccből, hanem izomból. Egyszerűen csodálatos volt megint úgy lenni, mint régen, amikor egymást kergettük slaggal a kertben! Itt is csak álltunk, nevettünk, és csodáltuk magunk körül a szivárványt. Szóval a nyár egy csoda. Akkor is, ha felforrunk, ha remegünk a kimerültségtől és ha izzadunk is. Mert utána egy hideg zuhany, aztán be az ágyba, akár csak egy fél órára. Mert ilyenkor lehet. Ilyenkor jár a szieszta ahányszor csak lehetőség van rá.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy tudok –e izzadni? Meg tudom –e engedni magamnak, vagy harcolok ellene? Mit tudok kiizzadni magamból? Szóval a nyár nem csak csoda, de tanulságos is, ezért mostantól élek/vele. Közben pedig viszem magammal mindenhova a mobil medencémet és ficánkoltatom a lábujjaim között a hideg vizet. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.