Végre, végre, ahogy ígértem, hozom!

Pár hónapja láttam a próbabemutatóját a 100 ölelés c. darabnak. Egyszerűen lenyűgöző volt. Megelevenedett egy egész élet az elejétől a végéig, benne minden olyan kérdéssel, kétséggel, ami engem is foglalkoztat. Én még ilyet színházban nem láttam. Az mellett, amit a táncos darabokban szeretek (egy mozdulatban benne lehet egy komplett történet), teljes vizuális élmény nyújtott, olyan látványvilággal, amiről eddig azt gondoltam, hogy csak filmen lehet létrehozni. De nem, ott volt karnyújtásnyira. Szóval ott kell lenni újra, főként, hogy a képeken azt látom, átdolgozódott eléggé.

Az Artus, a Budapesti Filharmónia, a Füge és a Bora-Bora (Dánia) közös produkciója

2012. szeptember 19., 21., 22. 20.00 óra ARTUS Stúdió Budapesti bemutató „Mi hisszük, hogy a boldogság szárnyra kel, s felível a magasba. Meghökkenünk, és nem értjük, ha az, ami boldog, hanyatlik és lehull.” Egy évszázada Kínában a legsúlyosabb ítélet a halál „100 vágással” volt. Élve, az embert éberen tartva bontották le a testről az izmokat 100 vágással. A 100 ölelés ennek ellenkezője: a ki nem elégíthető, olthatatlan vágy az ölelésére, a vágy a boldogság, az anyagtól való elszakadás után, hogy saját tengelyünket, ha egy pillanatra is, de magunkon kívülhelyezzük. Szürreális látomás a boldogságról és az illúzióról, a lepke gigászi küzdelméről a hatvanas izzóval. Koreográfus: Debreczeni Márton Közreműködik: Nagy Csilla, Debreczeni Márton – tánc Zene: Lukács Miklós – cimbalom Alkotók: Bodóczky Antal, Kocsis Gábor, Nagy Ágoston, Samu Bence Produkciós vezető: Trifonov Dóra

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.