A NIA... az Élet része

2014.03.15. 13:05

Ma reggel arra jutottam, hogy a miania.blog.hu nyugvópontra jutott.

Azzal a céllal indult az útjára, hogy megmutassa, hogy Mi a NIA? Nagyon jó volt végigmenni a 9 mozgásformán, hetekig ebben éltem. Belém költözött, minden helyzetben utat talált bennem, mindenhez kapcsolódni tudott - hiszen ez a NIA. A bajban megtartott és mindig visszahozta az életörömöt a szívembe. Mindig segített megtalálni a középpontom.

Mostanra annyira a részemmé vált, hogy teljesen természetes, hogy jelen van a hétköznapjaimban már negyedik éve, több száz megtartott órával és sok-sok workshoppal a hátam mögött. Teljesen természetes, hogy minden héten történik valami, ami fókusszá érik bennem és felépítem az órát. Aztán elmegyek, találkozom a csodálatos kis NIA közösséggel és boldogra táncoljuk magunkat. A varázslat természetes, mégsem kopik. Velünk van, jelen van, ismerjük, a részünk. Ahogy Anita mondta, "amikor vége volt és haza indultam, olyan volt, mint, ha nem is ugyanaz a nap lett volna, mint ami előtte volt. Mintha aludtam volna egyet és minden jó lett." 

Szívből kívánom Mindenkinek, aki ide jut, és ad magának annyi időt, hogy végigtanulmányozza a mozgásformákat és eljön egy igazi NIA órára, érkezzen meg ugyanide, érezze a békét és a kegyelmet. "Welcome home!"

Ha szeretnél kapcsolódni a NIA-hoz az életben is, keresd Facebook-on a "Mozgásban a lélek" oldalt, ahol aktuális infókkal, érzésekkel, zenékkel, képekkel várok Rád is.

Lájkolj és utazz velünk!

NIA1_3.jpg

Nagyon régen nem írtam, és nem azért, mert nem volt mit. Sőt.

A nyár eleje álom volt, a vége rémálom. (Ezért van amúgy most ilyen sokáig jó idő, hogy bepótolhassam, ami nyáron kimaradt. Az élet igazságos.) A történések nagyon megfeszegették a határaimat és amikor már azt gondoltam, hogy minden szintemen lemerültem, akkor jöttem rá, hogy amiből töltekezem, az már rég nem az enyém. Az valahonnan jön, azt kapom. Szóval nem összeomlás és betegség lett a vége, hanem újraindítás. Újra megtapasztaltam, hogy ha valami szétesik, akkor esélyt kapok arra, hogy magasabb szinten rendezzem össze, hogy jobb/an legyek. Jobb abban, hogy megközelítem azt az életminőséget, amiben élni szeretnék. Tavaly tudatosult ez bennem először, amikor mindent megváltoztattam magam körül. Aztán egyik este ültem ugyanúgy a vákumkanapén (beszippant és nem ereszt) és azon gondolkodtam, hogy, ha ugyanúgy fogok élni, ugyanazokon a dolgokon fogok rágódni, akkor tök fölösleges volt ez a nagy felhajtás és pazarlás volt ez a sok változásba belefektetett energia.

Persze nagyon nehéz hazatalálni ott legbelül. A körülményeinket viszonylag könnyen változtathatjuk, de ami ott belül van, az teljesen immunis arra, hogy hol élünk és éppen melyik munkahelyet gyűrjük. Ha a kis szívünkben nincsen béke, csak a mókuskerekünket tekerjük vadul.

Amikor Niazom, akkor béke van. Veszélyes is, mert mindent megkapok abban az 1 órában, amikor tanítok: bárki lehetek, mindent megélhetek, mindent megoszthatok, mindenkit boldoggá tehetek. Nehéz azért ezt űberelni, de nem alapozhatok csak erre. Az életet élni kell és pont. Akkor és ott. Felelősségteljesen, tudatosan, jelenlévőként és könnyedén. Mindig, nem csak amikor jó. És akkor egészségesek leszünk.

Az Új Medicina azt mondja, hogy 5 olyan ismérve van azoknak a konfliktusoknak, amire a testünk elváltozással (betegséggel) reagál:

  • Drámai
  • Váratlan
  • Megütközés jellegű
  • Elszigetelten megélt
  • Átmenetileg nincs megoldás

Ennek az 5 ismérvnek egyszerre kell teljesülnie, hogy "belebetegedjünk", és elég egyet felszámolni, hogy a gyógyulási szakaszba lépjünk, amit egy kicsit (nagyon!) másképp értelmez ez a rendszer, de annyira bio/logikus, hogy lassan kénytelen vagyok elfogadni.

További infó:

Tehát, ha rendszeresen Niázunk, akkor ezeket a konfliktusok feldolgozzuk az órán - megéljük, eltáncoljuk. Sőt, egyszerűen el is kerüljük Őket, mivel, ha jól vagyunk, nem akadunk fent, nem élünk meg mindent drámaként, és pláne nem érint váratlanul, mivel jelen vagyunk. Aztán meg, mivel maximumra nyitjuk az optikánkat, "olyan nincs, hogy nem" alapon nem létezhet olyan helyzet, amire nem találunk megoldást. Bónuszként, mivel megtanulunk kapcsolódni az éghez, és a földhöz, végtelen erővel és hittel rendelkezünk.

Nekem ez a fő fókuszom, és ezt szeretném óráról-órára megmutatni, megosztani, gyakorolni-gyakorolni-gyakorolni, és a végén tökéletesen, természetesen élni benne. 

Ui.: Egyébként meg az a kedvencem, hogy ennyi minden benne van egy órányi, egyszerű és önfeledt táncban. Már akkor is jó, ha csak élvezzük, de, ha még tudjuk is mi történik közben és általa, akkor nem tréfál meg minket az a tökéletesen működő, viszont vezérlésre (és nem érzésekkel kapcsolatos feladatokra) kialakított agyunk.

2013 augusztus 13.
NIA, NIA, NIA!
 
Nem, nem írtam el, a NIA olyan máNIA, ami csupa jó élménnyel és örömmel ruház fel! Ha most mindenkit jól megkavartam, az csakis azért lehet, mert a NIA felkavar és aztán elröpít és végül ellazít, majd röhögő , mosoly rohamokat fakaszt ...
 
Tegnap életemben először volt alkalmam kipróbálni ezt a csodálatos táncot. Szerintem ide minden városlakónak legalább egyszer egy héten el kellene menni, férfinek és nőnek egyaránt, (a niában ez is a csodálatos, hogy a férfiak is művelhetik, sőt nekik is segít a férfi és női oldalaik egyensúlyba hozásában, és még mi minden másban is…?! ) Ahogy a dzsungel lakóknak minden nap szembe kell néznie a halállal, vagy inkább az életben maradással, ki ne mondaná, hogy egy nagyvárosi dzsungel ennél kevesebbről szólna?! Aligha! Ha pedig így van, akkor ezt a felszabadító, feszültségoldó táncot, amit tegnap lejtettem mindenkinek gyakorolnia kellene. Mert úgy elfeledteti veled a négyes-hatoson utazó otromba embereket, a tolakodást, a szmogot, a jól ismert dugót, a parkolások okozta bosszúságokat, az idióta főnököt, sorolhatnám..., hogy újra érzed az életet magát.

A niában egyedül vagy önmagaddal, mégis egybeolvadva a környezeteddel, ami az ég, a felhők, a nap, a föld, a fű, amikből igazán lehet töltődni és energiát meríteni. A hely, ahol én voltam az első „beavató szeánszomon”, hát egyszerűen eszményi helyszínül szolgált. Az óriási ablakokon beszűrődő fény, az udvar tele zöld fákkal, növényekkel, a terem pedig tégla és fa természetes burkolattal.  Tökéletes helyszín az első niázásra. /A szó egyébként: betűszó, jelentése: Neuromuszkuláris  Integratív Cselekvés / Neuromuscular Integrative Action és egyenesen Amerikából jött hozzánk ez a csoda!/

Csodálkoztam, hogy a barátnőim közül mindenki értetlenül és kérdőn nézett rám, amikor meséltem, hogy milyen órám lesz délután. Te jó ég, nem is sejtik mit veszítettek, veszíthetnek, ha nem mennek el és kezdik el ők is ezt a lélekemelő táncot. Minden fajta előképzettség és youtube videó csekkolás nélkül mentem oda, és ezt ajánlom mindenki másnak is! Csak érezd jól magad a bőrödben, a lelkedben, a szívedben. Ennyi, a nia. Több nem is kell!

Jövő héten biztosan ott leszek a következő órán is és még viszek pár barátnőmet. Emlékeztek arra a jelenetre, amikor Miranda keresi a Szex és New Yorkban a nőiességét, mert túlságosan kockának, merevnek és fiúsnak érzi magát? Carrievel ott bénáznak az istennő táncon. Egy pillanatra eszembe jutott ez a kép a táncom közben, de maradtam. Persze, hiszen közben  és utána is csak vigyorogni bírtam, arról nem is beszélve, hogy csinosabbnak, nőiesebbnek  és boldogabbnak láttam magam a tükörben. Mekkora teleshop reklámszöveg – humbug?! De a niánál tényleg ezt érzed! Egyből rászoktam.

Vár titeket óriási szeretettel és bizalommal Sőtér Saci, akivel nem hiába találkoztam teljesen „véletlenül” egy ártatlan esküvőn.

Hajrá csajok, nők, asszonyok. Mi ott leszünk!

milla

Forrás: blans.hu

Ui.: Köszönöm Milla!

A tavalyi randink folytatása - 3 nap boldogság, sok tánc, csillámtetkók, téglatörés, családállítás, terhek le, könnyedség fel.

Mi nagyon szerettük, köszönjük, hogy velünk voltatok!

 

A Nia és Isadora - filmajánló

Címkék: duncan dance

2013.07.15. 17:29

Megnéztem végre az Isadora c. életrajzi filmet, ami természetesen már az első mondattal megfogott:

"Minden, ami szép, igaz. Minden igaz, ami szép."

Tudtam, hogy kedvelni fogom Isadorát még jobban, mint eddig, mert az a nő tényleg egy csoda. Viszont örök figyelmeztetés számomra is, hogy mennyire szükség van a "földelésre", és mennyire jó, hogy a NIAban benne van mindkettő. Lehet szárnyalni/repülni, de közben a kis gyökereink azért bújkálnak le/befelé a földbe és töltögetnek, stabilizálnak minket.

Ahogy néztem a sok táncos betétet arra jutottam, hogy a Duncan Dance tulajdonképpen lehetőség arra, hogy pogózzunk komolyzenére. Persze csak szépen és finoman, de ugyanolyan erős szenvedéllyel, mint a zúzósokra. Már alig várom, hogy az új "tanrendünk" szerint ide érkezzünk. Addig is Joy of Movement, éljen a nyár és persze Isadora Duncan!

 

A NIA és a tangó

2013.07.09. 15:27

Igazából azért jó Niazni, hogy tudjunk lenni nőies nők - akik szeretik, ha vezetik, felismerik, ha nem jól vezetik és tudnak szabadok lenni a választásaikban. Nekem ez nagyon tetszik.

 

Müller Péter: „Egy harmonikus kapcsolatban mindketten szabadok”
(forrás: Nők Lapja Cafe)

„Ha nő vagy, tanulj meg férfiésszel gondolkodni, ha férfi vagy, tanulj meg nőül.” Ezt a mondatot először egy kitűnő táncospártól hallottam. Tangót táncoltak, s mint tudod, a tangó: misztérium. 

Azt, hogy mi a tao, mi a jin és a jang, tőlük tanultam, nem csupán abból, amit mondtak, hanem abból, amit eltáncoltak előttem.

– Hogyan táncoltok? – kérdeztem először a férfitól.
– Én parancsolok, és a párom engedelmeskedik.
– S te? Te hogyan éled ezt meg? – kérdeztem a nőtől.
– Ugyanúgy, mint a partnerem. Csak a szavaim mások. Ő irányít, és én követem.

Két év múlva megtudtam, hogy a lány párt cserélt. Nem tudta a férfi jól vezetni. Éppen azért, mert parancsolt neki s nem irányította. A két magatartást egy világ választja el. Az elsőt a hatalom működteti. Az erőszak, a szolgaság és az engedelmesség; az ilyen tánc sohasem lehet harmonikus. Harmonikus csak olyan kapcsolat lehet, amelyben mindketten szabadok. A vezető szabadon irányít – és a társa szabadon repül utána. Mindketten boldogok. És a táncuk csodálatos. Minden benne van, amit férfiról és nőről, hímről és nőstényről, jinről és jangról, lányról és fiúról tudni lehet. Így kellene élnünk, szeretkeznünk. Így kellene szép párkapcsolatot, házasságot létesítenünk. Így, mint ezek a tangótáncosok.

Megkérdeztem a fiút, akit nemcsak a saját párja, de az összes táncos, a többi lány is kitűnő „vezetőnek” tartott, hogy mi a jó irányítás titka. Ezt válaszolta:
– Tánc közben átélem a nőt is. El tudnám táncolni az ő táncát is egy olyan férfival, mint amilyen én vagyok. Érzem az érzéseit, gondolom a gondolatait, ismerem minden rezdülését és titkos impulzusát. Tudom a lelke, a dereka, a térde, a bokája és a karjai nyelvét is… Tudok nőül is, ez a titkom.

 

A nő pedig ezt mondta nekem:
– Számomra a tangó egyfajta meditáció a sóvárgás és a beteljesülés között. Azáltal, hogy nem engedem szabadjára a vad szenvedélyemet, de visszatartom, és összehangolom a zenével és a partneremmel, valahogy túllépek a kettőség-érzetemen: egyetlen pillanatig… vagy nem is tudom, mennyi ideig, mert ilyenkor nincs idő, csak örökkévalóság… valahogy eggyé válok a partneremmel. Odaadás és önfegyelem… ez repít egyre magasabbra, mert mind a kettő örömteli és élvezetes… Ebben nincs semmi kényszer, semmi elfojtás és szolgaság… Csakis szabadság!… A testünk időnként összesimul, arc az archoz ér…, még a lélegzetünk sincs külön… Egymásért és egymásnak vesszük a levegőt… És tudod, mi a fura?... Amikor a testünk összetapad, és a lépéseink olyan szinkronban vannak, mintha nem is két, de egyetlen lény táncolna, nem azt érzem, hogy álmodom, hanem hogy most Vagyok! Most létezem igazán! Igen, tánc közben önmagamra ébredek… Soha a hétköznapi életemben nem érzem ennyire azt, hogy Vagyok, hogy tudom-érzem, KI VAGYOK ÉN, mint amikor egy férfival, aki jól vezet, tangót táncolok… A testem minden külső-belső porcikáját érzem! És őt is érzem!... Érzem a szíve verését a vékony selyemingje mögött… Érzem arcán a verejtékcseppeket…a leheletét… a meleg tenyerét a derekamon.

 

Ezeket a vallomásokat még akkor gyűjtöttem be, amikor az Isten bohócait írtam. Mostanában pedig a férfiról és a nőről gondolkodom. Útravaló-sorozatomnak ez lesz a zárókötete. Faggatom az embereket. Olvasom a nők szenvedésteli világtörténetét. Látom a szerelmek halálát, a párkapcsolatok korhadását, házasságok tönkremenetelét. Látom az egyre több magányt és társtalanságot. A férfiatlan férfit és a nőietlen nőt. Látom a nők szabadságharcát. Sokfrontos, nehéz küzdelmét. És most már ott van könyvemhez a saját megélt élettapasztalatom is. Gyűlik az anyagom. Visszanézek elmúlt korokba, vizsgálom a jelent, és próbálok előre nézni a jövőbe. Írok, írok, írok… És egyre elégedetlenebb vagyok a soraimmal. Próbálom leírni, mi az, ami ilyen reménytelenül eltorzult bennünk. És mihez képest torzult el? Milyen egy igazi férfi? És egy igazi nő? Az ősmintát szeretném megtalálni. És egyszerre rátalálok. Igen, ez a tangó! Bár tudnék táncolni. Akkor most, a sok fölösleges szó helyett eltáncolnám az igazságot."

*************************************************************************

Mi tudunk táncolni - táncoljuk el az igazságot. Elég, ha csak a sajátunkét.

A kék Nia és a kék én

Címkék: Címkék

2013.07.03. 11:03

966352_10151665776111077_1770864205_o.jpg

A Nia tökéletesen ki van találva - minden oldalról. Ahogy közeledett a június 26., jött egy kis ellenállás - mint mindig, amikor változás van kilátásban az életemben. Aztán, ahogy napról napra bekúsztak a rétegek alá az infók, elkezdett feloldódni minden. Az utolsó előtti napon beütött az extázis - pontosan úgy és abban az ütemben, ahogy egy Nia órán megtörténik - ez valami döbbenet: a (látszólag) energiahiányból (helyett) végtelen energia. A végén pedig csak egy percnyi űr, amit azonnal fel is töltöttek a lehetőségek, amik várnak rám, ha használom, amit kaptunk.

1025720_10151665777871077_882426632_o_1.jpg

Helen Terry egy csoda, a csoport színes és gyönyörű. Az meg, hogy ott volt velünk végig Hriczu Andi, megadta a biztonságot az egy hétre és a továbbiakra.

1040136_10151665777691077_668432226_o.jpg

Szóval Welcome Home, megint és újra. A "tankönyvet" soha nem rakom el, hogy amikor megint bedarálna valami, akkor belenézzek újra meg újra. Hogy megakadjon a szemem egy mondaton, ami összekapcsol azokkal a kék lufikkal, amiként az utolsó nap Helen felengedett minket, hogy kapcsolódjunk az éghez és a bölcsebbik részünkhöz.

Folyt. köv. :)

1064422_10151665779851077_883608900_o.jpg

A NIA és A Táborunk!

2013.05.02. 23:01

Folytatódik a BalatoNIA!

A tavaly augusztusi NIA Jam-en tett ünnepélyes fogadalmunknak megfelelően idén Boldogság tábort szervezünk Balatonalmádiban – most nyáron 3 napon keresztül szívhatjuk magunkba a nyarat, térhetünk vissza a testünkbe, szívünkbe, lelkünkbe!

Tervezett programok az 5 elem, vagyis a TELJESSÉG jegyében: 5 tanárral, 5 kibővített mozgás-foglalkozással és egyéb fakultatív önismereti lehetőséggel az alábbiak szerint

  • Három alkalom a tűz (világosság) és a fém (erő, erély) jegyében: maxi NIA Jam Dórival, Tündivel, Szilvivel és Sacival.
  • Két alkalom a középpontunkban, a föld jegyében: reggeli jóga és chikung foglalkozás a Balaton partján).
  • Lélekmozgatás a hajlékony fa jegyében: útmutatás Tarot kártyával, mini családállításokkal, személyiségelemzésekkel, Tai Chi bemutató, Feng Shui előadás.
  • Folyamatos áramlás és nyugalom a víz jegyében: egész nap a mellettünk A Nagy Víz!

 

Gyakorlati tudnivalók
Időpont: 2013. július 5-6-7.
Helyszín: Balatonalmádi, Hotel Monopoly
Ellátás: reggeli, de igény szerint félpanzió 3 000 Ft/nap összegért igényelhető.

Részvételi díj előjelentkezéssel és előleg fizetéssel: 29 000 Ft
Előjelentkezés határideje: 2013. május 10.
Előleg: 10 000 Ft
Teljes részvételi díj: 35 000 Ft.

Az előjelentkezés után már csak a szállodában fennmaradó helyek függvényében tudunk táncos társakat fogadni, ezért, ha biztosítani szeretnéd a helyed, jelentkezz mihamarabb.

További információk és ráhangolódás friss hírekkel folyamatosan!

Szeretettel várunk Benneteket:
A Fantasztikus Négyes és Péter :)

JamFelirat.jpg

Kb. két hete született meg bennem ez az érzés, azóta azon gondolkodom, hogyan írjam le úgy, hogy ugyanaz a hatalmas "aha élmény" és örvendezés járjon át mindenkit, mint engem akkor (és azóta is). Ennek következményeképpen két napja írom ezt a bejegyzést, és ahogy újra és újra elolvasom, mindig van egy kis csiszolnivaló rajta. Úgy néz ki, hogy ez egy dinamikusan fejlődő és változó gondolatfolyam lesz.

Szóval-tehát az utolsó workshopomon éppen a masszív és áramló férfi energiát sugárzó Clubbed to death-re táncoltunk és valahogy az eszembe jutott (még azt is tudom miért, de ha most ezt is leírom, végképp elveszünk), hogy most bújjunk bele abba a férfi minőségbe, amire éppen szükségünk van. Amit nekünk mindez jelent. Képzeljük el, hogy milyen érzés ott lenni mögötte/mellette - mennyire biztonságos, és hogyan hat ránk. Érzünk -e változást a mozdulatainkban és/vagy az érzéseinkben utána?

Tudjuk, hogy bennünk van mindkét minta, ezért érdemes megismerkedni közelebbről velük. A nőivel már nagyon sokat foglalkoztunk direkt módon, de így megleshetjük indirekt módon is, vagyis a férfin keresztül. 

Nagyon izgalmas megtapasztalni, hogy mennyi és milyen erő van a férfi részünkben: mennyire határozott, mennyire összeszedett és aktív. Eztán jöhet az, hogy finomodhatunk is általa. 

Erről a jelenségről tökéletesen (és nálam lényegesen érthetőbben) ír Karinthy Frigyes a Capillaria-ban:

"Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába... ha egy nő van egyedül a szobában, akkor - hiába kukucskál, a két aggastyán nem fog egyebet tapasztalni - ő is csak úgy fog viselkedni, mint én: eszik, vagy ásítozik, vagy tűnődik. Nővé akkor válik, ha férfi jön be hozzá."

dancing is foreplay

Ez az energia tehát megvan bennünk is, kéznél van - ismerjük meg, szeressük és tökéletesítsük! És megvan körülöttünk is, természetesen.  Így, ha magunkban megleljük, meg tudjuk mutatni kifelé is, hogy milyen közegben tudunk a legszebben és tökéletesebben kivirágozni, befogadni és szeretni. Ezt követően - mivel a férfi energia mindig arra törekszik, hogy A legjobb legyen - , máris elindítottuk a változást. Szelíden, finoman, erőlködésektől mentesen, fölösleges és félreértelmezhető szavak nélkül. A testünk és a szeretet nyelvén, a legtisztább formában.

Hogyan hasznosítjuk mindezt a NIA foglalkozásokon?

A harcművészeti blokkokban életre hívjuk, megismerjük és tudatosan csiszolgatjuk azt a férfi mintánkat/részünket, ami mellett a legtökéletesebben kiteljesedhetünk nőként.

Már nagyon régen fenem a fogam arra, hogy írjak a családállításról, a régi/új szerelmemről. Régen "csak" gyógyíttattam magam a módszerrel és azt gondoltam, hogy ha egyszer majd "öreg leszek és iszonyú tapasztalt" + elfárad a kis testem és nem tudok mozgásórákat tartani, akkor kitanulmányozom jól. Aztán végül most jött el az időm, mert miért ne lehetne egyszerre? A testünk is emlékszik, sőt... de ezt már sokat rágtam, most csak annyi, hogy kristálytiszta információkat őrzünk a csontjainkban és ősrégieket a morfogenetikus mezőben, amiből a családállításkor dolgozunk. És máris összeértünk.

Az első finom kapcsolódás, amikor még csak egymásra néznek és összemosolyognak: a minták megjelenítése. Ezt korábban már megfeszegettük az Örvény foglalkozásokon - mindenféle zenével próbáltam a résztvevőket zavarba hozni és kizökkenti a megszokott mozdulatokból. Nem baj, hogy vannak, nem baj, hogy futnak a programok, ha minden kerek körülöttünk. Ez esetben jó mintákban vagyunk, építenek, tágítanak, inspirálnak. De a mókuskerékben egyre őrültebb tekerésbe hajszoló minták nem jók, ezt tudjuk.

Hogyan tudjuk megkülönböztetni melyik a melyik? Ez szerencsére egyszerűbb, mint gondolnánk, mert csak egy őszinte válasz egy egyszerű kérdésre: a helyemen vagyok? Boldog, egészséges és teljes vagyok az időm nagyobb részében (nem, ebbe az időbe az alvás nem számít bele...)?

Ha igen, nincs teendő NIAzzunk sokat, hogy ez a minőség sokáig tartson minket életben és egészségben! Ha nem, akkor kezdődik az izgalmas utazás és ez jó! Nem kell félni, bármennyire is hihetetlen, mi akartuk így. Ezzel szembesülni nem könnyű (illetve nekem nem volt az, amikor ezzel foglalkoztunk): az utolsó pillanat, amikor utoljára egyben láttam azt, amit vállaltam és meg kellett tennem felé az első lépést.. hát, ha lett volna kis Mukk cipőm, pattantam volna meg rögvest. Úgy éreztem magam, mint Menő Manó, amikor reklamál Felfelé, mert nem rajzoltak neki lábat. Vagy utat a lábai elé. Persze ez tényleg csak egy pillanat volt, mert aztán kicsit megnéztem magam közelebbről és nem is volt kérdés, hogy ez az életem kiváló és első osztályú kaland lesz. Főleg, ha igazából elkezdem végre.

Hogyan nézegethetjük meg a mintáinkat, amikor NIAzunk?

Nincs más teendőnk, mint megvizsgáljuk mi történik, amikor táncolunk. Milyenek a mozdulataink? Mennyire tudunk szabadon létezni? Mennyire mutatja azt a tükör, amit gondolunk magunkról? Nagyon fontos, hogy bármit is látunk, ilyenkor mindennek, de mindennek, amit látunk örülünk, mert a miénk! Minden, amit elnyomunk, orvul támad vissza és óriásira növesztjük magunkban. Viszont minden, amit szeretünk kivirágzik bennünk. Ezért csak figyeljünk, lélegezzünk, áramoljunk. Az élet célja, hogy tovább menjen, ne akadályozzuk, ne blokkoljuk, ne építsünk torlaszokat. Keressük a mozgást, hagyjuk, hogy vigyen. Könnyebb, ha csak engedjük - tolni, vonszolni, szabályozni nem érdemes.

Kerüljünk a lehető legközelebb a forráshoz és érezzük a cseppjeinkben az óceánt - élvezzük, ahogy hegyen-völgyön-napokon-perceken-pillanatokon-évezredeken keresztül utazunk. Minden könnyű, ami természetes.

Ünnepelni jó. Engem nem zavar, ha "szocialista", vagy külföldről érkezett, vagy mittomén milyen indokkal fújjjolt ünnepről van szó.

Nekem az ünnep azt jelenti, hogy sokan és egyszerre fejezzük ki tiszteletünket/szeretetünket/hálánkat valamilyen létezőnek, vagy akár nem létezőnek. Értem, ha valakinek ez nehéz.

Tegnap összeszerveződtünk (Kingának nagyon nagy kösssz az összefogásért és szervezésért), hogy beletáncoljuk magunkat mi is a One Billion Rising közösségbe. Egyszerűen csodálatos és lenyűgöző volt, ahogy egy tornaterem nagyságú tánctermet betöltöttük piros és fehér színekben ragyogva, mert ragyogás volt ez a javából. Megint otthon voltam/voltunk, együtt, egy/ség/ben. Kézzelfogható volt minden érzés, csorgott le az arcunkon, a bőrünkön, a falakon. Akkor és ott, „csak” szívtam magamban azt az élményt, ahogy egyszerre mozogtak a lábak, a kezek, a szemek, a szívek. Két olyan pillanata volt ennek a kapcsolódásnak, ami még mindig a hatása alatt tart.

Az egyik, amikor a Break the chain zenére a szorgalmasan felkészült táncosok eltáncolták a hivatalos koreográfiát és ugyan mi ott hátul nem tudtuk, és mégis tudtuk, mert ránk ragadt. Néztem magam előtt Évit, aki olyan szenvedéllyel élte meg azt a pár percet, hogy az már önmagában sodort, de amikor a végén mindannyian felemeltük a kezünket, bevillant, hogy most vajon hány kéz mutat ugyanígy az ég felé... hát ott egy pillanatra megcsiklandozott a végtelenség érzése.

jam_1.jpg

A másik, amikor sorra kerültem és nagyon sokan voltunk és én még ilyen sok ember előtt azt hiszem sosem álltam elöl. Szerencsére, már ezektől a helyzetektől nem félek, mert ahogy elindul a zene, megszűnik az ijedtség és zavar. Az még külön megtámogatott, hogy addigra már olyan szinten értünk össze, hogy minden mozdulat egyértelműen indult el a mellkasomból, folyt ki az ujjaimon át, járta be a termet és érkezett vissza hozzám. Utána jöttem rá, hogy csak nagyon nagy vonalakban csináltam azt, amit terveztem, de hát ugye „ember tervez, Isten végez”. Tegnap mindent tökéletesen intézett. Fura (vagy nem is), de mostanában nagyon felértékelődött bennem az Élet, mint minőség, mint áramlat/fuvallat, mint mindent mozgató energia. Aztán lehet, hogy végül megint kiderül, hogy ez egy és ugyanaz? Már megint kiderül, hogy MindEgy? Ezt úgy szeretem, ez izgi, ez örök feladvány: minden érzést, gondolatot, eszmét elvinni addig a végső igazságig, ahol minden egyesül.

A NIA és az egészség

Címkék: általános infó

2013.01.16. 07:05

Először is megérkeztünk a 2013. évbe! Szerettem volna írni 2013.12.31-én, de valami olyan eufórikus hangulatban telt az év utolsó napja, hogy egyszerűen csak kapkodtam a fejem, meg a szívem és próbáltam először megérteni, aztán meg valahogyan befogadni. Mert a sok rosszat már megtanultam kezelni, de a sok boldogsággal nem mindig tudok mit kezdeni.

Én nem tudom mi történt, egyszerűen csak jó volt. Mondjuk előtte Hriczu Andival vonultam el 3 NIA napra, aztán Vele készültem fel a Karácsonyra is, majd még tetéztem Joós Zsófi év-elengedős-dobos órájával... végülis így akkor lehet, hogy érthető? Mindegyik esemény külön-külön oldalakat érdemelne, de nem tudtam magam letenni a számítógép elé. Minden alkalommal már az is megbizsergette a szívem, hogy úton vagyok oda, hogy van még egy családom, ahova időnként hazatérek. Bármikor fel tudom idézni az első lélegzetvételeket, amit a kezdő körben veszek, ahogy felkészülök arra, hogy akárhogyan is érkeztem, máshogyan fogok távozni, hogy újra meg újra rátalálok valami ismeretlenül ismerős érzésre, emlékre, blokkra (stb.) odabent, de ami egészen biztos, hogy könnyű leszek utána.

Aztán kicsit meg is betegedtem. Valami makacs nátha, ami éppen csak annyira gátol, hogy bosszantson. Nem ver le, csak úgy ott van és huzigálja a hajam. Incselkedik velem. Aztán jött egy beszélgetés, hogy valaki, aki mondjuk NIA-t tanít (vagy bármi egészség irányába mozdító technikát), hogyan lehet egyáltalán beteg? Ez egy igazán nagyon jó kérdés. Elsőre a jutott az eszembe, hogy egyszerűen emberek vagyunk. Mostanában sokat gondolkodtam azon, hogy én ezen mennyire szeretnék változtatni. Jó, persze nem úgy, hogy akkor holnaptól mondjuk nyúl leszek, de hogy mennyire szeretnék kilépni ebből az esendő és halandó szerepből. A napokban jöttem rá, hogy semennyire. Inkább szeretnék egy boldog és minőségi emberi létet, mint az örök elégedetlenség és kudarc érzését, amiért újra és újra szembesülök azzal, hogy nem sikerül „megvilágosodottként létezni”. Így elfogadtam, hogy időről időre betegséggel próbálom felhívni a figyelmem valamire, ami fontos, de mégsem veszek róla tudomást. Igazából nem is kell mindig érteni, néha csak egy kis törődésre vágyunk magunktól, vagy másoktól. Néha éppen azzal tápláljuk, hogy meg akarjuk fejteni és ezzel a figyelemmel tartjuk fent a leghatékonyabban. Úgyhogy abban maradtam végül magammal, hogy most nem fogom ezt megfejteni (amúgy meg úgyis tudom az okát, csak nem akarok szembenézni vele – hiszen mit is jelenthetne az, hogy nem kapok levegőt, mint azt, hogy valami, vagy valaki miatt nem kapok levegőt…), csak elkezdtem gondosan ápolni és szeretni a testem. Adok Neki finom és éltető táplálékot, alvást és mozdulatokat. Szereti, mert gyógyul.

Szóval az egészség a sajátunk, a döntéseink a mieink, a felelősség az életünkért alapvetés, a hitrendszerünket mi építjük fel, tehát a szabályokat is mi írjuk. Vannak olyan dolgok, amik a tapasztalatok és a nagy számok törvénye alapján sokaknál működik, de a választ a saját kérdéseinkre csak mi tudjuk. Válaszokat pedig akkor kapunk, ha jelen vagyunk. És nem csak fejben és nem csak testben és nem csak szívben, hanem egyszerre, egy időben minden sejtünkkel és minden bennünk áramló energiával. Van, aki ezt készség szinten műveli (mondjuk a gyerekek), de nekem például kellett egy eszköz, hogy megtanuljam és kell ez az eszköz, hogy emlékeztessem magam erre újra meg újra. Nekem ez a NIA és ez a tánc. Ez a mozgás. Mert mozgásban a lélek.

Ezek után – kicsit megkésve, de –  jelen/létben gazdag 2013-as évet kívánok nagyon sok szeretettel!

Snow-Dance.jpg

 

A NIA és a (tánc)tudomány

Címkék: modern tánc

2012.11.27. 07:30

Amikor ezt a blogot elkezdtem írni, nagyon megfogott Dr. Dienes Valéria írása, ahonnan jó sokmindent el is hoztam. Ezen felbuzdulva egy kicsit tovább kutattam, mert nagyon érdekes, hogy milyen tisztán mutat meg minket a mozdulataink formája és minősége. Milyen szépen és egyértelműen beszél hozzánk a testünk, ha együttműködünk Vele.

"Mozdulat, mint kommunikációs forma (részlet)

Kívül játszani - a perifériákon - valamit ami megmutatja azt ami belső.
"Ez az a szerep, amelynek eljátszására a mozdulat született. Ez az a létközösség, amelyért a mozdulatnak szimbólummá kell válni. Jel. Jelkép. Valami látható a nem láthatóból. Valami, ami mindenkié, arról, ami egyetlenegyé. Ellentmondás. Lehetetlenség van benne. Megoldja a megoldhatatlant. És mindig sikerül. Azért sikerül, mert úgyis tudja az ember, hogy egészen nem sikerülhet. Mégis van a mozdulatnak annyiféle fegyvere, hogy képes játékba vinni a megjátszhatatlant."

Abból indulunk ki, hogy az ember akaratlanul hajlandó belemenni a játékba, önkéntelenül is elfogadni a másik eszmélő lény(ember) közeledését, felhívását.

Dienes Valéria mindezt annak tulajdonítja, hogy a legtermészetesebben mindenki a saját tudatának megfelelőjéül tekinti a másikét, ezt nevezi a párhuzamosságok törvényének. "Az "én patakom" ugyan nem a "te patakod", sem az "ő patakja", de mindannyiunk patakja szinkron módon futja a magáét, szigorú megfelelések (nem egyenlőségek) szerint." DV

"Ami különbözik, elhanyagoljuk, mert alkalmatlan. Elhanyagoljuk múltunk és jövőnk gyökeres különbségeit, s ez az általános tudatmagatartás egyformává tesz bennünket. " DV

251743_1.jpg

Mi úgy tekintjük hogy a belső világ kivetítése a közösbe mindig mozdulattal indul (megmozgat valamely üzenetre alkalmas készüléket (beszédszerv, hangszalag, hangszer), vagy kilép a perifériába ahol használja egész pszichofizikai önmagát). Igaz ez mind a művészeti alkotásra mind a hétköznapok valóságára.
A mozdulat teremtője(alkotója) a saját eszméletéből akar valamit közölni a másik eszméletnek a mozdulat által."

Tovább olvasgatható a tanulmány itt.

Hogyan érzékelhetjük mindezt a NIA-ban?

Fontos, hogy olyan tiszta formában lássuk magunkat, amit csak a testünk tud megmutatni, mert ugye a test nem hazudik. Nem tud. A legkifinomultabban működő műszer a világon, ami azonnal jelez, ha valami nem stimmel odabent. Ha táncolok, már a mozdulataim jelzik, ha elakadás, feszültség van bennem - nem megy, elakadok, darabos, leblokkolok, türelmetlen vagyok, befeszülök. Sokszor elegendő, ha ezen a szinten megoldom a felmerült problémákat: tudatosítom a jelenlétem, mélyítem a lélegzetvételeimet, megkeresem a középpontomat, megpróbálom oldani a blokkot a kötött és a szabad formákon keresztül. Ezzel a hétköznapi problémák/stressz jelentős része letudható. Aztán lehet mélyebbre menni, ha elég bátrak és őszinték vagyunk.

Nia1.jpg

A NIA és a hétköznapok

2012.10.30. 21:33

A NIA-val a hétköznapok nem is hétköznapok.

Nagyon sok időbe telt, mire rájöttem, hogy mi a probléma. A probléma az, hogy sok (volt) a kéne+de szókapcsolat, vagyis: pl. ki kéne menni sétálni egyet, olyan szépen süt a nap. Ezután jellemzően jött a DE, mint pl. nincs időm, nem tudok elindulni, ezt vagy azt kéne csinálni stb. Vagyis, még jellemzően azzal is tetéztem, hogy arra fogtam, hogy mondjuk pakolni kéne, vagy takarítani. Így sem a pihenést nem engedtem meg magamnak + mondjuk nem is mentem el kirándulni egyet. 

Aztán megváltoztak a dolgok. Már többször van az, hogy megállok, ha a pillanat azt kívánja, hogy pár másodpercre ragadjak bele. Sokkal nagyobb élményeket ad, mint amennyi időt "veszítek" vele. Megállok az autóval, ha szép helyet látok, megállok a reggeli készülődés közben, amikor felkel a nap és átszínez mindent, vagy megállok, ha olyan zenét hallok, amiben megszületik egy jóleső mozdulat. Természetesen ugyanez igaz arra is, amikor végre elindulok - ha mondjuk úgy érzem, hogy eleget ültem, felkelek és mozgok, ha úgy érzem beragadt valami. Figyelem a hangokat, a színeket, a formákat, az illatokat. Eddig sem volt jellemző, hogy unatkozzak, de már nincsen szükség pótcselekvésre, telefon nyomkodásra, stb. Nem akarok eltűnni, ott akarok lenni, ahol vagyok, hogy eldönthessem, jó -e nekem, ahol/amiben vagyok és akarok -e maradni. Hogy ne kergessem/keressem, ami nincs, hanem megnézzem végre mi az, ami van.

Persze ez még nem megy folyamatosan, de már nem csak egy kézen megszámolható pillanatok ezek az életemben. Már itt vannak, közel vannak, átölelnek, csak engedni kell. És figyelni. Jelen lenni és ember lenni itt, és így, testben, lélekben, érzésben, szellemben. Egyben, nem szanaszét elkülönítve.

 

Hogyan tudom megtanulni szeretni a hétköznapokat a NIA-ban?

Az egyszerű lépéseken keresztül - mint például egy előre, egy hátra, először kezek nélkül. Aztán elindulnak a kezek. Érzem, ahogy a vállamat elhagyja egy mozdulat, keresztülfut a könyökömön, az alkaromon át, megmozgatja a csuklómat és kifolyik az ujjaimon keresztül. Aztán elindul visszafelé, és végig ugyanúgy, de már be a gerincembe, a mellkasomba, egyenesen a szívembe. Pedig nem történt más, csak felemeltem a kezem. Viszont millióféleképpen megtehetem - ezt tanítja meg a NIA. Ezt is.

kez.jpg

A NIA-val a teremtés nagyon könnyű.

A hét sok feszültséggel kezdődött. Nem volt semmi gond, csak néha kicsi konfliktusba keverednek a gondolataim az érzéseimmel. Teljesen normális, mindenkivel megesik (ugye??). 

Úgy éreztem, hogy minden nap táncolnom kell - minden napra NIA-t, ahogy Petra mondta. Aznap felhívtak, hogy kedden tudnék -e helyettesíteni. Hétfőn van saját NIA, a kedd így ajándék NIA lett. Aztán ma jött megint egy telefon máshonnan, hogy tudnék -e este menni - szerda, még egy NIA ajándékba. Holnap koncertre megyek, szóval akkor és ott freeeeeeNIA, pénteken meg már hipp-hopp eljött újra a sajátom. És még megfejelem egy egészen finom koncerttel - mutatom, ajánló péntekre, A38, 21 óra

Minden vágyam így teljesül mostantól... mert azt mondtam :)

Kaptam egy nagyon olyan levelet, amihez hasonlót én is írtam, amikor találkoztam a NIA-val. Annyira boldoggá tett, hogy ide kell hozzam, hogy lássam mindig, amikor ide jövök és lássa mindenki, aki még nem engedte magát eljönni NIA órára, illetve természetesen lássa az is, aki éppen így van, idézze fel, és szaladjon keresztül rajta "soron kívül" ez az érzés.

Ilyen élmények is jöhetnek, persze nem mindig jön azonnal a tűzijáték, de valami mindenképpen elindul. Csak menni kell vele. Engem is sokkolt először, hogy mennyire nem azt látom viszont, amit magamról gondoltam. Aztán addig mentem, amíg össze nem csiszolódtunk :)

"Az órádon majdnem végig libabőrös voltam. Az tetszett nagyon, hogy az elején végig ilyen ringató, hullámzó volt a dolog, tényleg mintha a zene szárnyán szálltunk volna. Ezt eddig is tapasztaltam, csak számomra most ez egy sokkal intenzívebb érzés volt. Az aktívabb részek is intenzívebbek voltak a megszokottnál, csak most volt olyan, hogy nem is bírtam a tempót, de nem baj. Abból tudom tutira, hogy nekem nagyon jót tett, hogy utána mikor utaztam haza, régóta nem tapasztalt békés, jóleső, régi érzések jöttek fel bennem. Gondolom kinyíltak valami csatornák és sikerült a megszokottnál jobban harmóniába kerülnöm önmagammal."

underWater.jpg

Köszönöm szépen!

Végre, végre, ahogy ígértem, hozom!

 

Pár hónapja láttam a próbabemutatóját a 100 ölelés c. darabnak. Egyszerűen lenyűgöző volt. Megelevenedett egy egész élet az elejétől a végéig, benne minden olyan kérdéssel, kétséggel, ami engem is foglalkoztat. Én még ilyet színházban nem láttam. Az mellett, amit a táncos darabokban szeretek (egy mozdulatban benne lehet egy komplett történet), teljes vizuális élmény nyújtott, olyan látványvilággal, amiről eddig azt gondoltam, hogy csak filmen lehet létrehozni. De nem, ott volt karnyújtásnyira. Szóval ott kell lenni újra, főként, hogy a képeken azt látom, átdolgozódott eléggé.

Száz ölelés

Az Artus, a Budapesti Filharmónia, a Füge és a Bora-Bora (Dánia) közös produkciója

2012. szeptember 19., 21., 22. 20.00 óra ARTUS Stúdió
Budapesti bemutató

„Mi hisszük, hogy a boldogság
szárnyra kel, s felível a magasba.
Meghökkenünk, és nem értjük, ha az, ami boldog,
hanyatlik és lehull.”

Egy évszázada Kínában a legsúlyosabb ítélet a halál „100 vágással” volt.
Élve, az embert éberen tartva bontották le a testről az izmokat 100 vágással.
A 100 ölelés ennek ellenkezője: a ki nem elégíthető, olthatatlan vágy az ölelésére, a vágy a boldogság, az anyagtól való elszakadás után, hogy saját tengelyünket, ha egy pillanatra is, de magunkon kívülhelyezzük.
Szürreális látomás a boldogságról és az illúzióról, a lepke gigászi küzdelméről a hatvanas izzóval.

100oleles

Koreográfus: Debreczeni Márton
Közreműködik: Nagy Csilla, Debreczeni Márton – tánc
Zene: Lukács Miklós – cimbalom
Alkotók: Bodóczky Antal, Kocsis Gábor, Nagy Ágoston, Samu Bence
Produkciós vezető: Trifonov Dóra

NIA és az 5 elem

Címkék: bemutatkozó nia videók

2012.09.12. 17:23

"Talán eljön a pillanat, mikor elmondhatod, hogy az egészet akartad. Az egészet, az igazit, nem a pótlékot, a hasonlót, a mellékeset: az egészet, a boldogságot és az igazat, az igazságot, akármilyen félelmes és földközeli. Nem akartál az élet helyett valamit, ami csak hasonlít az életre."

(Márai Sándor)

LOVE  YOUR  BODY  -  LOVE  YOUR  LIFE!

Örök Hála Nektek és Mindenkinek, akivel mindezt megoszthattuk! 

jam.jpg

"Meg kell találnunk saját "középpontunkat" (vagy ahogy Joseph Campbell fogalmazta, "üdvösségünket"), hogy értelmet adjunk életünknek, és a rúnautazásnak is tulajdonképpen ez az igazi értelme. Minden utazásunk és kalandunk végén hazaérünk, akárcsak Dorothy az Óz, a nagy varázsló mesében.

Ez persze nem jelenti azt, hogy az utazások és kalandok hiábavalók lennének. Ellenkezőleg: az útközben átélt tapasztalatok szerzése az egyetlen módja annak, hogy "otthonunk" vagy spirituális központunk igazi értelmet nyerjen előttünk. A "Mindenütt jó, de legjobb otthon" közmondás üresen cseng mindaddig, míg valóban meg nem értjük, mi az igazi otthonunk és hol találjuk meg.

És megfordítva: az út során átélt leckék tanulsága értelmetlen marad mindaddig, míg nem integráljuk azokat aktívan "evilági" életünkbe, és nem találjuk meg a középpontot, ahová kapcsolhatjuk õket."

A NIA és a Csí

Címkék: tai chi általános infó

2012.09.04. 13:56

Bátran állíthatom, hogy az idei nyár csúcspontjához érkeztem augusztus 18-án, amikor megtartottuk az első BalatoNIA-t Almádiban, Dórinál. Itt most sajnos vissza kell mennem Ádámhoz és Évához, mert Dóriról, Tündiről, és Szilviről mesélnem kell.

Velük a NIA White Belt tréningen találkoztam, lassan már 2 éve - a négy vidéki lányka egymásra talált. Nem tudom, hogy már az első nap összenőttünk, vagy csak a másodikon, de egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy együtt mozgunk a tréningen, az ebéden, a Sugar Shop-os cukorsokkolásokon és észrevétlenül összeolvadtunk. Utolsó nap - mint a gyerekek a táborban - egymás nyakában lógva tettük meg a fogadalmat, hogy pár havonta vetésforgóban, mindig másnál, de találkozunk, táncolunk, inspirálódunk. Ezt imádom a felnőttségben, hogy van lehetőség bármit megtenni, és tényleg összehoztunk már 2 Ajka (Szilvi), egy Budapest (Én) és most egy Almádi (Dóri) találkozót. Így megmaradt a kapcsolat közöttünk és annyira él, annyira eleven, hogy sokszor elég Rájuk gondolnom és mosolygok. Megtelik a szívem azzal a vidámsággal, könnyedséggel és szabadsággal, amit az együttléteink adnak.

Ezen a hétvégén velünk tartott Péter is, aki megismertetett minket az igazi csí-vel. Mindkét közös reggelt gyakorlással kezdtük. Mindig is szimpatizáltam a tai chi módszerével, mert bejön nekem ez az áramlás dolog, illetve az a fajta erő, ami ilyenkor létrejöhet, hiszen nem csak a belső, hanem a külső energiát is használjuk, így még jobban felduzzasztjuk a folyamot. Az első reggel a technikával próbáltam megbirkózni és volt feladatom vele bőven. A 2. napon viszont egy balatoni mólon gyakoroltunk és az olyan élményeket hozott, amivel korábban még nem találkoztam. Péter mindent vett, ami belőlünk jött és ehhez alakította a foglalkozásunkat, így a végén akkora jin jang jeleket rajzoltunk, hogy majd' kiszakadt a karunk.

Éreztem én már energiát a kezemben, meg itt-ott megindulni, de valahogy soha nem tudtam megtartani és táplálkozni belőle. Éreztem már blokk oldódását is, de úgy, ahogy ott és akkor, úgy még sohasem. Feküdtünk a meditációban és egyszer csak azt éreztem, hogy egy pont körül összerándul a hasam, aztán éppen szemben, a hátsó felemen, a gerincem mentén, minimál fájdalomérzettel valami távozik. Hihetetlen érzés volt. Azóta minden reggel gyakorolok, próbálok nem csak a következő 10 perchez erőt gyűjteni, hanem folyamatosan, minden mozdulatból még-még nyerni és áramoltatni.

Napról napra érik és értődik meg az, amiről ez a hétvége szólt - a tanulság most mindenképpen az volt, hogy legyek nagyon nyitott, nagyon jelen és engedjek átfolyni mindent. Jó nagy kupi lehet belőle, de aztán végül minden a helyére csúszik. Egyszer Kató (Ő többek között meditációs csoportokat vezet és gyógyít) azt mondta, hogy amikor tanulunk, sok kis csomagot rejtünk el, aztán szépen megkerülnek, amikor szükségünk van rá. Kibomlanak és beolvadnak a rendszerünkbe. Folyamatosan épülünk, és egyre több színárnyalattal kapcsolódunk a szivárványhoz.

RAINBOW_by_Estheryu.jpg

A NIA és én

Címkék: Címkék

2012.08.10. 15:01

Tulajdonképpen erről szól az egész blog, de most jól esik ez a bejegyzés.

A NIA-t csinálni őrültjó, ez teljesen egyértelmű. Tanítani még annál is sokkal őrületesebben jó, mint csinálni - legalábbis nekem. Az energiát elindítani és gyönyörködni abban, ahogy végigfut másokon, felemelő érzés.

Ezek mellett itt van a hétköznapi élet. Abban NIA-zni a lehető legeslegjobb. Tudni benne lenni, tudni megélni, látni kívülről, ha elakadok. Engedni az áramlásnak, felfedezni minél több dologban. Nem félni, mert tudni, hogy a folyam halad - én tapicskolhatok egy helyben, de az életem megy. A minőségét és a színeit én határozom meg.

balcs.jpg

Nagyon sok apró történet jutott most az eszembe. Olyan sok impulzus ért az elmúlt pár évben, mint előtte nagyon sok éven át szerintem összesen. Mostanában sokszor próbálom felidézni a valódi élményeimet. Amikre minden porcikámmal emlékszem, aminek színe volt, íze és illata és igazából éreztem, akkor és ott, nem csak előtte vártam és utólag szerettem. Nagyon sok év elment ilyenek nélkül, pedig a körülmények adottak voltak, sőt...

Nem lehet ezt így csinálni, az élet/em túl értékes. Túl értékes ahhoz, hogy a négy fal között éljem, hogy ne ismerjem/éljem önmagamat, hogy ne ismerjem/szeressem meg a testemet és ne tudjam, hogy mennyire biztonságos a szívemben lenni. Hogy milyen megnyugtató tud lenni néhány mély légzés/sóhaj, vagy pár önkéntelenül elinduló mozdulat az ujjaimban, a vállamban, a nyakamban. Hogy minden fájdalomra bennem van a gyógyszer, ha adok magamnak időt, türelmet, figyelmet. Ha megengedem, hogy önmagam legyek. Ha elhiszem végre, hogy mindig van út, még ha nem is mindig látom be teljes hosszában. Bár ezt valahol mélyen mindig tudom. Főleg, amikor NIA-zom, meg persze rögtön utána. Olyankor én vagyok - ÉN is és VAGYOK is.

Did_You_Forget___by_gorjuss.jpg

Ti hogyan látjátok a NIA-t? Azt hiszem ez lesz az egyik kedvenc bejegyzésem - ez a gyűjtemény a "munkám" gyümölcse. A legédesebb, a legmotiválóbb, a legkedvesebb a szívemnek.

Virág, a Fügefa Virágából:

NIA: a belső egyensúly felé

Tegnap életem harmadik Nia  óráján ráéreztem arra, amit e kilencféle mozgásformából ötvözött tánc nyújtani tud nekünk. A fizikális hatásokról most nem írok bőven, bár az sem elhanyagolható, hiszen az egész testünk friss és harmonikus lesz, fokozódik a vérkeringés, ellazulnak az izmok, melytől hajlékonyabbak leszünk, javul a tartásunk és percről-percre szebben táncolunk, élvezve a mozdulat szépségét. Mindezt úgy, hogy egy ilyen órán fantasztikus önismereti mérföldköveket élhetünk át. A kezdeti gátlások fokozatosan oldódnak, majd végül már a szememet is alig nyitom ki. Jönnek az érzések, érzelmek, gondolatok, melyek a tánc nyelvén törnek felszínre. Minden" leutánzott" lépéshez egyre inkább hozzáadódik a személyes belső lényed. Végül bár hasonló, mint az oktatóé, amit csinálsz, mégis teljesen más... Ott van a mozdulatodban minden elfojtott félelmed, meg nem élt vágyad, lappangó szomorúságod, féktelen boldogságod. És ezt hagyod! Átadod magad egy olyan erőnek, ami szintén te vagy, de más nyelven beszél. Közben pedig valaki benned mégis éberen figyel. Már nem tudod mely részed táncol és melyik figyel, de azt érzed, hogy valami áramlik, valami elindult, mintha kinyílnának benned  régen elzárt rozsdás csapok... Felszabadulsz, szemlélsz, feloldódsz. Csodálatos!

Saci vezetése pedig mindehhez egyszerre szelíd, de határozott, szerény és mégis gátlásoktól mentes, kirobbanó és mégsem elnyomó. Nagyon köszönöm!

UFÓ-nak néznek mert van egy új szerelmem. NIA -ő egy energikus, vidám nő.. Ismeritek?

Pillanat.2_1.jpgEgy hónapja NIA-zunk hetente egy alkalommal. Nagyon várjuk! Miért? Mert a NIA szabad, de átmozgat és elgondolkodtat. Ellazulunk és minden aktuális gondolatunkat elengedjük. Csak táncolunk. Különböző „fajták” vagyunk, akik együtt mozgunk. Ennek ellenére azt látom, hogy szinte kialakult egy csapat, akik hétről hétre ott vagyunk, és egyre jobban érezzük:elengedhetjük a hétköznapjainkat és együtt, de magunkban vagyunk! Ez ritka! 

Hát igen... ez a kérdés kavargott a fejemben egészen múlt hétfőig. Mert az igazat megvallva tényleg fogalmam sem volt a dologról. Aztán ahogy lenni szokott, 'rákerestem' és már tudtam, hogy tánc és némi harcművészet keveredésére számíthatok. Állok elébe- gondoltam- táncolni szeretek, a harcművészetet meg épp ideje kipróbálnom...


Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, mikor végül eljött a nap, megszólalt a zene és elkezdtünk mozogni. Rövid bemelegítés után elkezdődött A TÁNC. És persze csöppet sem olyan volt, mint képzeltem!:)

Fura, magával ragadó hangulat alakult ki és jó volt látni, hogy minden lány felszabadultan mozog! Megtanultunk pár alaplépést, melyeket mindenki a saját stílusa, kedve és energiája szerint alkalmazott. Volt jó pár improvizációs rész is, és büszkén mondhatom senki sem volt félős!! Így elsőre nekem a modern tánchoz állt a legközelebb, néhány box mozdulattal megspékelve. Azóta már tudom, hogy a két dolog aránya ízlés szerint változtatható. Nagyon jó érzés volt együtt mozogni a zenére és a teljes átszellemüléshez még az is hozzátartozik, hogy hála a sok kecses és finom mozdulatnak itt garantáltan gyönyörűnek és 200 %-ban nőnek érzed magad!

Összességében végtelenül pozitív, nagyon szabad és egyértelműen jó érzés lett rajtam úrrá és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy csurig teltem pozitív energiával!Úgyhogy készítem is a pakkomat holnapra, életem második NIA órájára!

és még tovább...

Nagyon köszönöm, hogy velem tartotok hétről-hétre! Hála, öröm, megtiszteltetés. 

greetings-card-gorjuss-the-collector-7119-0-1285688310000.jpg

Egy mozgásterápia, ami megtanítja, hogyan szeressük magunkat

Valaki a táncot túl könnyednek, míg a harcművészetet túlságosan keménynek tartja. Pontosan nekik szól a nia, ami a keleti harcművészeteket ötvözi a nyugati táncstílusokkal és a jóga elemeivel. Az eredmény? Megtanuljuk szeretni magunkat, és figyelmen kívül hagyjuk a külvilág elvárásait. Helen Terry nianagymesterrel beszélgettünk.

Egy mozgásterápia, ami megtanítja, hogyan szeressük magunkat

 

Egy nőnek mit ad a nia?

Helen Terry: Szeretetet és engedélyt főként.

Ez furcsán hangzik. Engedélyt mire?

H. T: Főként arra hogy, szeressük magunkat és ezen keresztül az életünket, elvárásoktól függetlenül. Ne a külvilág által megszabott formáknak, elvárásoknak próbáljunk megfelelni.

Hogy látod a mai kor nőjét?

H. T.: Sokkal inkább keresik a mélyebb értelmet és kapcsolatot az élettel. Az is azt mutatja, amíg húsz nő jelentkezik a niafoglalkozásra, addig csak egy férfi csatlakozik a programhoz. A nők ösztönösen törekednek arra, hogy jobban, teljesebben éljenek, ezen a nia mint holisztikus mozgásterápia rengeteget segít. 

Hogy segített téged a nia?


H. T.: Húsz évvel ezelőtt úgy érkeztem a niához, hogy nem szerettem a testemet, és azt éreztem, hogy nem tudok beilleszkedni, alkoholt és drogot használtam, hogy el tudjak lazulni, elhagyjam a testem. A nia meggyógyított az önsorsrontó magatartási mintáimból, a női szexualitásom is más értelmet nyert, végre megtaláltam az érzéki oldalamat, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
 
19 év tréneri életedből mi az, ami igazán kedves számodra?

H. T.: Emlékszem, a fehér öves tréningen mindennap sírva hívtam fel a férjemet – milyen új felfedezéseim vannak, olyat érintettem meg magamban, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Kinyíltam mint ember, mint nő kiteljesültem, és már alig vártam, hogy a tréning végén megölelhessem a férjemet. 

Mi a benyomásod a magyar nőkről?

H. T.: Imádom a magyar nőket, nagyon szeretem azt a hatalmas vágyat bennük, hogy mindig többet akarnak, van tudásszomjuk és erejük ahhoz, hogy tanuljanak. A magyar nők olyan közönség, amit máshol nem tapasztaltam, egyszerre és egységesen tudnak koncentrálni.

A NIA és a nyár

Címkék: általános infó nia videók

2012.07.11. 18:23

az ugyanaz – nekem :)

Úgy néz ki, hogy most már mindent összeolvasztok a NIA-val, hiszen a NIA az élet/em.

A héten a fókuszunk a tűz volt/lesz. Mondhatnám, hogy legyen a hűvös, a víz, a bármi, de minek oltanánk ki a tüzet, ha végre már éget. Miért ne tudnánk megélni a forróságot, miért ne tudnánk áttáncolni teremtő energiává? Miért ne tölthetnénk fel vele a szívünket és az alsó csakráinkat? Hátha valahogy mégis elraktározhatjuk. Csak nem úgy, ahogy elsőre gondoljuk, hanem mondjuk úgy, hogy teremtünk egy csomó jót, ami egészen télig kitart, sőt még annál is tovább melenget majd.

(Az alábbi zeneszámra táncolunk a Butterfly rutinban.)

Hogyan NIAzhatunk a hétköznapokban ezzel a forrósággal?

Ma, ahogy ültem egy 250 fokos helységben 3 db fénymásoló egységgel, és izzadtam, mint a ló (mit szépítsek), rájöttem, hogy mennyire távol vagyok attól az idealizált képtől, ami irányába próbálnak tolni minket.

Szóval ücsörögtem ott, és éreztem, hogy cseppenként ül ki a víz a testemre, egyszer csak tökéletesen átéreztem Nicolas Cage örömét, amikor pofára esett a betonra (Angyalok városa) és életében először ÉRZETT, még ha fájdalmat is. Én (biztosan nem először, de ) annyira ember/i/nek éreztem magam ebben a pillanatban, hogy egyszerre minden klassz lett. A nagy örömömre nem csak ültem és próbáltam minimál mozdulatokkal fenntartani az életfunkcióimat, hanem felsétáltam egy jó kávéért, beletettem 3 jégkockát és egyszerre ízlelgettem a forróban a hideget, hallgattam, ahogy serceg, ahogy koccan, figyeltem hogyan kezd el hűlni a testem.

Aztán eszembe jutott a hétvége, amikor a Balaton átúszáson (nem én úsztam, de lelkesen asszisztáltam Nővérkémnek) álltunk a sorban és a tűzoltók nyomatták ránk a hideg vizet, de nem csak úgy viccből, hanem izomból. Egyszerűen csodálatos volt megint úgy lenni, mint régen, amikor egymást kergettük slaggal a kertben! Itt is csak álltunk, nevettünk, és csodáltuk magunk körül a szivárványt. Szóval a nyár egy csoda. Akkor is, ha felforrunk, ha remegünk a kimerültségtől és ha izzadunk is. Mert utána egy hideg zuhany, aztán be az ágyba, akár csak egy fél órára. Mert ilyenkor lehet. Ilyenkor jár a szieszta ahányszor csak lehetőség van rá.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy tudok –e izzadni? Meg tudom –e engedni magamnak, vagy harcolok ellene? Mit tudok kiizzadni magamból? Szóval a nyár nem csak csoda, de tanulságos is, ezért mostantól élek/vele. Közben pedig viszem magammal mindenhova a mobil medencémet és ficánkoltatom a lábujjaim között a hideg vizet. 

medence_1.jpg

A NIA és a boldogság

Címkék: általános infó

2012.06.27. 23:19

- az egy. Nekem legalábbis.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen ez a bejegyzés. Volt bennem olyan, hogy a NIA és a Nő, meg a NIA és a jelenlét. Aztán rájöttem (megint), hogy mindEgy.

A jelenléten keresztül befolyik minden. Nagyon nehéz helyzetet kaptam, vagyis nem nehéz volt, hanem fájdalmas. Szívet szaggatóan, megsemmisítően fájdalmas. Egy pillanatra attól is megijedtem, hogy nem fogok tudni tanítani. Persze ez csak egy pillanat volt. Aztán eszembe jutott a sokat emlegetett megfigyelő állapot, amikor megnézed magad kívülről. Megnéztem, egy picit jobb lett, mert legalább egy kicsit ki/felszabadulhattam.

Aztán nem is az eszembe jutott, hanem a rengeteg gyakorlással már magától jött a jelenlét. A meleg szellő a bőrömön, a gyömbéres mangó fagyi íze, aztán később a zene, a barátok, a hűvös éjszakában a meleg tóban lebegés, a szabadság, a nőiség, és valahogy beszivárgott a boldogság is. Először a testemben kezdődött, aztán ahogy éreztem minden mozdulatban az életet, elkezdett lüktetni újra a szívem. Mert Mozgásban a Lélek. A NIA-ban meg minden mozgás benne van, de főként a minőségi élet lehetősége. 


A NIA és a Pilates

Címkék: általános infó

2012.06.06. 22:35

Nekem valahogy így kerek. A Pilates összpontosítás, erő, kontroll, fegyelem a NIA pedig áramlás, súly/talanság, könnyedség, szabadság és figyelem. Mégis mindkettő test/tudat. 

Szeretem a párhuzamokat és szeretem mindennnek megtalálni a párját - ez a polaritás dolog nekem tetszik és izgalmas benne mégis felfedezni az egységet, a közös pontot.

A héten az áramló mozdulatokkal foglalkozunk. Azzal a típusú mozgással, ami egy pontból indul és az áramlás viszi tovább, illetve a testünk súlya. Ezt a Weight-Flow-Contact-on tanultam és annyira bennem maradt. Ennek a típusú mozgásnak nincsen vége, elindul és megy szépen az útján a végtelensgig - folyamatosan születnek az újak, kapcsolódnak a testrészek és visz magával, ha megengedjük.

Számomra azért fontos ez az egész, mert volt bennem egy kis zavar, hogy most akkor a Pilates, vagy a NIA. Persze, a tudatosság oldalról megközelítva mindEgy, de pont full más és mégis pont egyformán imádom.

Aztán tegnap megjött a válasz: ha "dolgozunk" a testünkkel, akkor Pilates, ha pedig éppen csak "vagyunk", akkor NIA. Éééés a párhuzam hozzá: ha érzünk, akkor szív, ha pedig gondolkodunk, akkor fej. És nem érdemes összekeverni sem itt, sem ott. És akkor minden rendben lesz.

Ez most egészen kivételesen nem táncos videó, hanem 5 perc és 12 másodperc élet/öröm, mozgás és szabadság.