A Nia tökéletesen ki van találva - minden oldalról. Ahogy közeledett a június 26., jött egy kis ellenállás - mint mindig, amikor változás van kilátásban az életemben. Aztán, ahogy napról napra bekúsztak a rétegek alá az infók, elkezdett feloldódni minden. Az utolsó előtti napon beütött az extázis - pontosan úgy és abban az ütemben, ahogy egy Nia órán megtörténik - ez valami döbbenet: a (látszólag) energiahiányból (helyett) végtelen energia. A végén pedig csak egy percnyi űr, amit azonnal fel is töltöttek a lehetőségek, amik várnak rám, ha használom, amit kaptunk.

Helen Terry egy csoda, a csoport színes és gyönyörű. Az meg, hogy ott volt velünk végig Hriczu Andi, megadta a biztonságot az egy hétre és a továbbiakra.

Szóval Welcome Home, megint és újra. A "tankönyvet" soha nem rakom el, hogy amikor megint bedarálna valami, akkor belenézzek újra meg újra. Hogy megakadjon a szemem egy mondaton, ami összekapcsol azokkal a kék lufikkal, amiként az utolsó nap Helen felengedett minket, hogy kapcsolódjunk az éghez és a bölcsebbik részünkhöz.

Folyt. köv. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.