Tulajdonképpen erről szól az egész blog, de most jól esik ez a bejegyzés.
A NIA-t csinálni őrültjó, ez teljesen egyértelmű. Tanítani még annál is sokkal őrületesebben jó, mint csinálni - legalábbis nekem. Az energiát elindítani és gyönyörködni abban, ahogy végigfut másokon, felemelő érzés.
Ezek mellett itt van a hétköznapi élet. Abban NIA-zni a lehető legeslegjobb. Tudni benne lenni, tudni megélni, látni kívülről, ha elakadok. Engedni az áramlásnak, felfedezni minél több dologban. Nem félni, mert tudni, hogy a folyam halad - én tapicskolhatok egy helyben, de az életem megy. A minőségét és a színeit én határozom meg.
Nagyon sok apró történet jutott most az eszembe. Olyan sok impulzus ért az elmúlt pár évben, mint előtte nagyon sok éven át szerintem összesen. Mostanában sokszor próbálom felidézni a valódi élményeimet. Amikre minden porcikámmal emlékszem, aminek színe volt, íze és illata és igazából éreztem, akkor és ott, nem csak előtte vártam és utólag szerettem. Nagyon sok év elment ilyenek nélkül, pedig a körülmények adottak voltak, sőt...
Nem lehet ezt így csinálni, az élet/em túl értékes. Túl értékes ahhoz, hogy a négy fal között éljem, hogy ne ismerjem/éljem önmagamat, hogy ne ismerjem/szeressem meg a testemet és ne tudjam, hogy mennyire biztonságos a szívemben lenni. Hogy milyen megnyugtató tud lenni néhány mély légzés/sóhaj, vagy pár önkéntelenül elinduló mozdulat az ujjaimban, a vállamban, a nyakamban. Hogy minden fájdalomra bennem van a gyógyszer, ha adok magamnak időt, türelmet, figyelmet. Ha megengedem, hogy önmagam legyek. Ha elhiszem végre, hogy mindig van út, még ha nem is mindig látom be teljes hosszában. Bár ezt valahol mélyen mindig tudom. Főleg, amikor NIA-zom, meg persze rögtön utána. Olyankor én vagyok - ÉN is és VAGYOK is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.