Bátor voltam és rettentően vakmerő - beneveztem Goda Gábor mozgás alapú önismereti tréningjére, melynek témája a kapcsolódás. 

Miről is van szó? Bővebben az Artus oldalán. Rövidebben, íme:

"A tréning célja:

Megtapasztaljuk, hogy a dinamikus partneri viszony harmóniája a toleranciában, az adás-elfogadás egyensúlyában és a szükségszerűen felmerülő instabil helyzetek együttes megoldásában van.

Megélhetjük, hogy egy dinamikus viszony olykor elkerülhetetlenül az egyensúly elvesztéséhez vezet, ami önmagában nem veszélyezteti a kapcsolatot, sőt lendületet adhat, hogy váratlan helyzetekben, ismeretlen utakon, kreatív módon kereshessük meg közös súlypontunkat és egyensúlyunkat. A harmónia nem passzív, nem merev és nem is veszélytelen.

A tréning során megtanuljuk testünket adni és a másikét elfogadni, valamint érinteni, ölelni, bátran elesni és egymást elkapni. Megtapasztaljuk, hogyan lehet egyszerre támaszt adni és megtámasztva lenni. Így juthatunk el egy partneri viszonyban a „flow” élményig."

Igen, így történt egészen pontosan. Nagyon féltem tőle, mert alapvetően éreztem, hogy van dolgom a témával. Viszont szerencsémre (számomra) annyira szelíden volt felépítve, hogy elbírtam. Éppen annyira lendített bele, hogy még értsem/éljem, ami történik és ne blokkoljak le, de annyira azért bedobott a mélyvízbe, hogy ne legyen időm gondolkodni és megfutamodni.

Szerintem tökéletes, én azt mondanám, hogy MINDENKINEK!, aki szeretné az elméletet összekötni a gyakorlattal. Mert fejben olyan jól tudjuk hogyan kéne, sőt, azt gondoljuk úgy is csináljuk. Aztán jönnek a feladatok és a testünk megmutatja (sőt, egyenesen az arcunkba tolja), hogy mennyire nem. Nem kellemes szembesülni vele, de azt hiszem inkább ez, mint még pár kudarcélmény és "mitrontottamel" gyötrődés. Nemhiába, esni (is) tudni kell!

Rengeteg szál indult el bennem ebben a 3 napban és nagyon kíváncsi leszek, hányat tudok felgöngyölíteni és átültetni az életembe. 

Végül ami miatt még-még nagyon sokat adott, hogy megint láttam valakit tanítani, aki minta számomra. Féltem egy kicsit, hogy kívülállónak érzem majd magam, de tökéletesen közvetlen/természetes volt a légkör és mégsem esett szét, benne volt a tekintély/fegyelem. Amikor ilyen emberekkel találkozom, jobb helynek érzem a világot.

Hogyan tudom magammal vinni a NIA órákra a Weight-Flow Contact tréninget?

Amikor átadom a teljes súlyomat a talajnak és a mozdulatok alapjává az áramlást teszem. Amikor pontosan, és éppen oda helyezem el a lazítást és/vagy a feszítést, ahol, és amikor arra szükség van.

Már alig várom, hogy ajánlhassam az "1000 ölelés" c. darabot, amelyet szintén az Artus-ban láttam, egy próbabemutatón. Viszont azzal sajnos őszig még várni kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.