A nevem Sőtér Sarolta.

2008-ban találtam rá a NIA-ra. 

Mindig is szerettem táncolni, kamaszkoromban egy rövid időre bele is kóstoltam jobban - közel egy évig jártam jazz balett órákra, akkor annak volt aktualitása. Nagyon szerettem, bár a koreográfiákkal nehezen boldogultam. Arra vágytam, hogy a testem azonnal ki tudja fejezni, amit érzek, és mindent mozdulatokba tudjak önteni. Ez viszont sajnos nem ilyen egyszerű, aztán jópár évvel később rájöttem, hogy annyira azért nem is elérhetetlen, mint akkor gondoltam. 

Megtaláltam Joós Zsófit és megtaláltam a NIA-t. Aztán megtaláltam az 5 Ritmus módszerét is. Próbáltam minél több időt ebben tölteni, havonta legalább egy hétvégét táncoltam végig. Közben tisztes polgárként és banki alkalmazottként nyűttem a hétköznapokat és alig vártam, hogy kiszabaduljak onnan, és beleszabaduljak a testembe és önmagam rejtett világába. Sokmindent nem ismertem legbelül. Aztán egyszercsak beletáncoltam magam abba az érzésbe, hogy erre van a legnagyobb szükségem, észrevettem, hogy a zenétől és a tánctól vagyok könnyű, szabad és igazából az, aki vagyok. Kapok levegőt, nincs, ami belülről szorongatna.

Eltelt közel 3 év és jött a hír, hogy lehet belőlem akár NIA tréner is, mert Hriczu Andi, aki idehozta nekünk a NIA-t (örök hála érte), oktatói tanfolyamot szervez. Nem is volt kérdés, hogy ott kell lennem. 

A tréning alatt tovább csiszolódtam. Megtapasztaltam, hogy sima ügy kifejezni az érzéseimet és eltáncolni mindent, ami mozgat. Mert ugye mozgásban a lélek. Olyan barátokat találtam, akikkel azóta is szeretek egyszerűen csak úgy lenni, beszélgetni, elég Rájuk gondolni és már jobban érzem magam. Mivel az ország 4 különböző pontján élünk, megbeszéltük, hogy találkozunk, hogy folytathassuk az együtt-táncolást/áramlást. A második közös óránk után álltunk az utcán, néztünk körbe-körbe egymásra és nem is igazán tudtunk mit mondani. Mosolyogva lépegettünk egyik lábunkról a másikra, mint 4 kislány és szívtuk magunkba a boldogságot. Ez a NIA - többek között.

Ilyen érzés teljesen benne lenni. Van, akinek elsőre minden megy. Van, akinek idő kell, de már elsőre érzi, hogy valami megmozdult. Van, aki megérzi és világgá szaladna, mert rájön, hogy mennyi minden van még azon túl, amit ismer. Ha visszajön, megadja magának azt az ajándékot, hogy újra kapcsolódhat saját magához/testéhez, és egyre többször tud érintkezni ezzel a határtalansággal. Én visszamentem.

Addig-addig jártam vissza, amíg úgy nem döntöttem, hogy feladom a biztonságos, jó megélhetést biztosító állásom. Hálával búcsúztam, mert az anyagi alapokat ott teremthettem meg magamnak. Mindent feltettem, hogy taníthassak. Hogy minél több embernek megmutassam, mennyire sokféle minőségben lehet élni, akár a meglévő korlátok között is.

Ezért fogtam bele, no meg persze azért, hogy a hobbimnak élhessek és soha ne lógjak el többet egy NIA órát sem. Mert nem engedhetem meg magamnak, hogy ne hozzam ki a maximumot az életemből, ha már megkaptam. Illetve kiköveteltem magamnak és a masszív fogamzásgátlás ellenére életre keltem. 

A blog célja: végre annyit írhassak a NIA-ról, amennyit csak szeretnék!

Lesznek benne erősen szubjektív bejegyzések - mint például ez. Viszont a másik célom, hogy megmutassam mennyi minden van benne. Mennyi tudás/tapasztalat van a "sorok között", egy-egy mozdulatban és hogy mitől működik. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.