- az egy. Nekem legalábbis.
Sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen ez a bejegyzés. Volt bennem olyan, hogy a NIA és a Nő, meg a NIA és a jelenlét. Aztán rájöttem (megint), hogy mindEgy.
A jelenléten keresztül befolyik minden. Nagyon nehéz helyzetet kaptam, vagyis nem nehéz volt, hanem fájdalmas. Szívet szaggatóan, megsemmisítően fájdalmas. Egy pillanatra attól is megijedtem, hogy nem fogok tudni tanítani. Persze ez csak egy pillanat volt. Aztán eszembe jutott a sokat emlegetett megfigyelő állapot, amikor megnézed magad kívülről. Megnéztem, egy picit jobb lett, mert legalább egy kicsit ki/felszabadulhattam.
Aztán nem is az eszembe jutott, hanem a rengeteg gyakorlással már magától jött a jelenlét. A meleg szellő a bőrömön, a gyömbéres mangó fagyi íze, aztán később a zene, a barátok, a hűvös éjszakában a meleg tóban lebegés, a szabadság, a nőiség, és valahogy beszivárgott a boldogság is. Először a testemben kezdődött, aztán ahogy éreztem minden mozdulatban az életet, elkezdett lüktetni újra a szívem. Mert Mozgásban a Lélek. A NIA-ban meg minden mozgás benne van, de főként a minőségi élet lehetősége.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.