Megnéztem végre az Isadora c. életrajzi filmet, ami természetesen már az első mondattal megfogott:

"Minden, ami szép, igaz. Minden igaz, ami szép."

Tudtam, hogy kedvelni fogom Isadorát még jobban, mint eddig, mert az a nő tényleg egy csoda. Viszont örök figyelmeztetés számomra is, hogy mennyire szükség van a "földelésre", és mennyire jó, hogy a NIAban benne van mindkettő. Lehet szárnyalni/repülni, de közben a kis gyökereink azért bújkálnak le/befelé a földbe és töltögetnek, stabilizálnak minket.

Ahogy néztem a sok táncos betétet arra jutottam, hogy a Duncan Dance tulajdonképpen lehetőség arra, hogy pogózzunk komolyzenére. Persze csak szépen és finoman, de ugyanolyan erős szenvedéllyel, mint a zúzósokra. Már alig várom, hogy az új "tanrendünk" szerint ide érkezzünk. Addig is Joy of Movement, éljen a nyár és persze Isadora Duncan!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.