Egy mozgásterápia, ami megtanítja, hogyan szeressük magunkat

 

Egy nőnek mit ad a nia?

Helen Terry: Szeretetet és engedélyt főként.

Ez furcsán hangzik. Engedélyt mire?

H. T: Főként arra hogy, szeressük magunkat és ezen keresztül az életünket, elvárásoktól függetlenül. Ne a külvilág által megszabott formáknak, elvárásoknak próbáljunk megfelelni.

Hogy látod a mai kor nőjét?

H. T.: Sokkal inkább keresik a mélyebb értelmet és kapcsolatot az élettel. Az is azt mutatja, amíg húsz nő jelentkezik a niafoglalkozásra, addig csak egy férfi csatlakozik a programhoz. A nők ösztönösen törekednek arra, hogy jobban, teljesebben éljenek, ezen a nia mint holisztikus mozgásterápia rengeteget segít. 

Hogy segített téged a nia?

H. T.: Húsz évvel ezelőtt úgy érkeztem a niához, hogy nem szerettem a testemet, és azt éreztem, hogy nem tudok beilleszkedni, alkoholt és drogot használtam, hogy el tudjak lazulni, elhagyjam a testem. A nia meggyógyított az önsorsrontó magatartási mintáimból, a női szexualitásom is más értelmet nyert, végre megtaláltam az érzéki oldalamat, amiről nem is tudtam, hogy létezik.
 
19 év tréneri életedből mi az, ami igazán kedves számodra?

H. T.: Emlékszem, a fehér öves tréningen mindennap sírva hívtam fel a férjemet – milyen új felfedezéseim vannak, olyat érintettem meg magamban, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Kinyíltam mint ember, mint nő kiteljesültem, és már alig vártam, hogy a tréning végén megölelhessem a férjemet. 

Mi a benyomásod a magyar nőkről?

H. T.: Imádom a magyar nőket, nagyon szeretem azt a hatalmas vágyat bennük, hogy mindig többet akarnak, van tudásszomjuk és erejük ahhoz, hogy tanuljanak. A magyar nők olyan közönség, amit máshol nem tapasztaltam, egyszerre és egységesen tudnak koncentrálni.

az ugyanaz – nekem :)

Úgy néz ki, hogy most már mindent összeolvasztok a NIA-val, hiszen a NIA az élet/em.

A héten a fókuszunk a tűz volt/lesz. Mondhatnám, hogy legyen a hűvös, a víz, a bármi, de minek oltanánk ki a tüzet, ha végre már éget. Miért ne tudnánk megélni a forróságot, miért ne tudnánk áttáncolni teremtő energiává? Miért ne tölthetnénk fel vele a szívünket és az alsó csakráinkat? Hátha valahogy mégis elraktározhatjuk. Csak nem úgy, ahogy elsőre gondoljuk, hanem mondjuk úgy, hogy teremtünk egy csomó jót, ami egészen télig kitart, sőt még annál is tovább melenget majd.

Hogyan NIAzhatunk a hétköznapokban ezzel a forrósággal?

Ma, ahogy ültem egy 250 fokos helységben 3 db fénymásoló egységgel, és izzadtam, mint a ló (mit szépítsek), rájöttem, hogy mennyire távol vagyok attól az idealizált képtől, ami irányába próbálnak tolni minket.

Szóval ücsörögtem ott, és éreztem, hogy cseppenként ül ki a víz a testemre, egyszer csak tökéletesen átéreztem Nicolas Cage örömét, amikor pofára esett a betonra (Angyalok városa) és életében először ÉRZETT, még ha fájdalmat is. Én (biztosan nem először, de ) annyira ember/i/nek éreztem magam ebben a pillanatban, hogy egyszerre minden klassz lett. A nagy örömömre nem csak ültem és próbáltam minimál mozdulatokkal fenntartani az életfunkcióimat, hanem felsétáltam egy jó kávéért, beletettem 3 jégkockát és egyszerre ízlelgettem a forróban a hideget, hallgattam, ahogy serceg, ahogy koccan, figyeltem hogyan kezd el hűlni a testem.

Aztán eszembe jutott a hétvége, amikor a Balaton átúszáson (nem én úsztam, de lelkesen asszisztáltam Nővérkémnek) álltunk a sorban és a tűzoltók nyomatták ránk a hideg vizet, de nem csak úgy viccből, hanem izomból. Egyszerűen csodálatos volt megint úgy lenni, mint régen, amikor egymást kergettük slaggal a kertben! Itt is csak álltunk, nevettünk, és csodáltuk magunk körül a szivárványt. Szóval a nyár egy csoda. Akkor is, ha felforrunk, ha remegünk a kimerültségtől és ha izzadunk is. Mert utána egy hideg zuhany, aztán be az ágyba, akár csak egy fél órára. Mert ilyenkor lehet. Ilyenkor jár a szieszta ahányszor csak lehetőség van rá.

Aztán azon is gondolkodtam, hogy tudok –e izzadni? Meg tudom –e engedni magamnak, vagy harcolok ellene? Mit tudok kiizzadni magamból? Szóval a nyár nem csak csoda, de tanulságos is, ezért mostantól élek/vele. Közben pedig viszem magammal mindenhova a mobil medencémet és ficánkoltatom a lábujjaim között a hideg vizet. 

- az egy. Nekem legalábbis.

Nekem valahogy így kerek. A Pilates összpontosítás, erő, kontroll, fegyelem a NIA pedig áramlás, súly/talanság, könnyedség, szabadság és figyelem. Mégis mindkettő test/tudat. 

Szeretem a párhuzamokat és szeretem mindennnek megtalálni a párját - ez a polaritás dolog nekem tetszik és izgalmas benne mégis felfedezni az egységet, a közös pontot.

A héten az áramló mozdulatokkal foglalkozunk. Azzal a típusú mozgással, ami egy pontból indul és az áramlás viszi tovább, illetve a testünk súlya. Ezt a Weight-Flow-Contact-on tanultam és annyira bennem maradt. Ennek a típusú mozgásnak nincsen vége, elindul és megy szépen az útján a végtelensgig - folyamatosan születnek az újak, kapcsolódnak a testrészek és visz magával, ha megengedjük.

Számomra azért fontos ez az egész, mert volt bennem egy kis zavar, hogy most akkor a Pilates, vagy a NIA. Persze, a tudatosság oldalról megközelítva mindEgy, de pont full más és mégis pont egyformán imádom.

Aztán tegnap megjött a válasz: ha "dolgozunk" a testünkkel, akkor Pilates, ha pedig éppen csak "vagyunk", akkor NIA. Éééés a párhuzam hozzá: ha érzünk, akkor szív, ha pedig gondolkodunk, akkor fej. És nem érdemes összekeverni sem itt, sem ott. És akkor minden rendben lesz.

Ez most egészen kivételesen nem táncos videó, hanem 5 perc és 12 másodperc élet/öröm, mozgás és szabadság. 

Ma nem volt könnyű napom, de aztán eljött az este 8, a szerdai NIA ideje. Észre sem vettem mikor történt, de egyszercsak kivirágzott minden és hazaértem. A testembe, a zenébe, a jelenbe, a kérdések nélküli középpontba. A tökéletes elégedettség - már megint, mert ez valahogy mindig működik. Néha ugyan kapok némi házi feladatot utána, de ma nem, ma kegyes volt hozzám az Ég, és egyszerűen csak felszabadultam a nyomás alól.

Rájöttem, hogy nincsen semmi probléma és éppen elég ezt elhinni, ahhoz, hogy így is legyen. Ha holnapra elfelejtem, a következő gyakorláskor újra az eszembe jut. Az élet türelmes tanító, én meg csak megtanulom már végre a leckét.

Hol van szükség egyensúlyra? Szerintem mindenhol, mivel mindenben ott van a polaritás és a kettősség.

Elsőként ott van a testünk és a lelkünk, sőt, fő rendezőként ott figyel még az elménk is. Aztán ott van a folyamatos változás, kézenfogva az állandóság utáni vágyunkkal. Aztán mehetünk tovább a kiáradó és befogadó energiával, a szabadsággal és kötöttségekkel, vagy máshogyan mondva a lehetőségeink és a korlátaink témával. Mert igazán tényleg mindEgy, csak millióképpen van jelen az életünkben.

Ezek a kettősségek engem egy időben teljesen ki tudtak zökkenteni, keresgéltem melyikben érzem magam jobban. Próbáltam nagyon "spirituális" lenni, de akkor elszakadtam a valóságomtól. Jó, akkor menjünk vissza a testünkbe, de akkor meg szomjazott a lelkem. 

A táncban éreztem meg legelőször a lehetőségét annak, hogy mindkettővel foglalkozhatok egyszerre. Aztán az is kettévált: hihetetlen lelki/érzelmi/szellemi élményeim és felismeréseim voltak, de a testemet sutának éreztem. Nem kedveltem túlzottan a kész NIA rutinokat, én szárnyalni szerettem volna, minden egyes alkalommal megváltani a világom. De mindig belerondítottak a képbe a hétköznapok - ezek a csúnya földi dolgok. 

Aztán eljött a tréning, meg eljött Debbie, és Hriczu Andi is ráerősített arra ("Sacikám, földelj!!"), hogy hello, itt vagyunk a testünkben, táncolj nyitott szemmel, legyél benne a mozdulataidban, legyél benne az életedben és földeld le magad. Egyszerre növessz gyökereket és nyúlj az ég felé. Na persze, én, aki még táncolni is csak lábújjhegyen, hogy a lehető legkevesebb részem legyen idelent. Könnyű kiszakadni, akár felfelé (spiritualitás), akár lefelé (anyagi világ), akár kifelé (hétköznapok), akár befelé (lelki dolgok). Pedig itt vagyok és szeretném, ha az életemet olyan minőségben élném, amivel maradandó/valós élményeket gyűjthetek és vihetek majd magammal. 

Ezért nagy duzzogva, de elfogadtam, ha már így vagyunk itt - testben, lélekben, szellemben. Egóval. Azóta érzem úgy, hogy a mozdulataim kezdik követni azt a mintát, amit fejben elképzelek. Igen, használom a figyelmem arra, hogy megnézzem, hogy egy lépés mitől lesz olyan, amilyen. Egy egyszerű karemelés mitől lesz kecses és lágy, vagy éppen mitől lesz erős. Figyelem és követem a rutinokat, és azt vettem észre, hogy a csodák így is megtörténnek. Nem mindig értem őket, de arra jutottam, hogy miért kéne mindent megérteni? Azért, hogy újabb rágcsálnivalót adjak magamnak, amivel újra elvihetem a figyelmem a jelenről?

Végül arra jutottam, hogy nekem ez tetszik. A NIA gyakorlatias módszer és hála ennek a gyakorlatiasságnak, úgy lehetek benne szabad, hogy csak a figyelmemnek azt a részét tartja ott, ami ahhoz kell, hogy létrehozzam az egyensúlyt és a szívem/lelkem legyen szabad, ezáltal boldog és elégedett. Minden helyzetben és minden korlát ellenére.  Van egy könyv, még nem olvastam, de a címe nekem már egy teljes tanítás: Szeresd magad és mindegy kivel élsz. Ezt továbbgondolva meg is érkezünk a NIA-hoz - Love Your Body, Love Your Life és mindegy milyen körülmények között élsz. Azt hiszem ezt elérni és tartósan magunk mellett tartani, egy életre elég tanulnivaló - nekem. Megtalálni az egyensúlyt és megtalálni a legrövidebb utat hozzá, ha kibillenek. Mert kibillenek, mert nem laboratóriumi körülmények között élek és így kell megtalálni a stabilitást a változásban. 

Zene vadászatban voltam éppen, és megtaláltam egy régi kedvencet, ami éppen illett a fókuszba, amit erre a hétre kitaláltam. Elkezdtem vele újra barátkozni, és próbálgatni, hogy milyen mozdulatokkal vigyem magammal. 

Ezek után láttam csak meg a videót és döbbentem le, hogy éppen ilyesmik jöttek elő nekem is, amin persze nem kellene meglepődni nyilván, mert már régen tudnom kéne, hogy a zene nyelve elég érthetően és egyértelműen beszél hozzánk.

Aztán nem tudtam abbahagyni, meg kellett néznem mégmég, mert annyira gyönyörű.

Hogyan fogjuk ezt a videót/képet használni a NIA foglalkozásokon?

Elképzeljük a kezünket telis-tele csillagporral és csodálatosan fantáziadús formákat rajzolunk vele, ahogyan finoman engedjük ki az újjaink között. Természetesen minél többet engedünk ki, annál több kerül a helyére.

Nekem a jógához is meg kellett érni. Valahogy hiába került már 13 éve az életembe, nem maradt/am benne. Aztán tavaly, a Jógafesztiválon volt egy nagyon jó Kundalini jóga élményem, és akkor már érzékeltem, hogy eljött az idő. Azóta megint semmi, elmerültem a NIA és a Pilates óráimban, de éreztem a hívást folyamatosan.

Viszont tegnap végre elmentem az egyik (♥) helyemen egy Satyananda foglalkozásra. Az első dolog, amit éreztem utána, hogy "ütött". Az ott a végén csend volt a javából. Persze közben jött az ellenállás minden porcikámban, és amikor azt éreztem, hogy na-ezt-soha-többet, akkor tudtam a legbiztosabban, hogy jó helyen vagyok - minél nagyobb az ellenállás, ugyebár.

A másik, ami miatt ezt a foglalkozást a jövőben nagyon szeretném beépíteni az életembe, hogy a mai órámon vissza tudtam hozni ugyanezt a csendet. Mivel ez már egy visszatérés volt, nem a "sokkoló" első, sokkal jobban élveztem. Nem zavartak/ijesztettek meg a külső zajok, mert ez nyitott és tiszta figyelem volt, nem az okos kis fejem által kreált csend-illúzió, amiben a legkisebb rezzenésre is ugrom, mert azért mégiscsak észnél kell lenni minden pillanatban. Ez nem az. Ez a megváltás a zűrzavarban.

Hol fogom még jobban érezni a jógát a NIA-ban?

• Amikor elcsendesülök a végén.
• Amikor a mozdulatlanságba beköltözik az élet.

Satyananda jóga

A Satyananda Yoga Paramahamsa Satyananda Saraswati (ejtsd: Szvámi Szatjánanda Szaraszvatí) és irányvonalának követői által kifejlesztett rendszer, egy tradícióban gyökerező, nemzetközileg elismert jóga rendszer, amely megfelelően alkalmazható a modern kor szükségletei számára.

Magában foglalja az ismert jógaágakat, mint a hatha, rádzsa, karma, gjána, mantra, bhakti jógát és más jóga ágakat is; ezeket egy csomagban kínálja, amely elég rugalmas ahhoz, hogy az egyéni szükségleteknek megfelelően alkalmazzák.

A Satyananda rendszer olyan szisztematikus, lépésről-lépésre történő megközelítése a jógának, amely azt célozza, hogy létezésünk minden területét egységbe foglalja. Kiegyensúlyozottsága és alkalmazhatósága miatt világszerte a "józan ész" jógájaként ismerik.

A Satyananda Yoga nem igényel semmilyen politikai meggyőződést, vallásos vagy misztikus hitet. Társadalmi háttérre való tekintet nélkül hatékony eszközöket nyújt mindenki számára az egészség és az elme békéjének eléréséhez, és egy pozitív és optimista élet kialakításához. A Satyananda Yoga gyakorlói eltérő életkorúak, különböző egészségi állapotúak, és a társadalom legkülönbözőbb területéről érkeznek.

Satyananda Náda Jóga
Egy felemelő és egyedülálló jógafoglalkozáson vehetsz részt hétfő esténként fél hétkor! Ebben a 90 percben átélheted a meditáció egy csodálatos formáját, ahol különleges jógatechnikák, kikerülve a racionális elmét, tudatod mélyebb területeire hatnak. Az ászana gyakorlás, a Jóga Nidra, a Pranayama és végül a Náda Jóga meditáció, vagyis a hangokon való meditálás aktiválja és tisztítja a csakrákat, közvetetten elindítja e test gyógyulási folyamatait, segít megszabadulni félelmeinktől, fóbiáinktól, javítja gondolataink minőségét, segít egy teljesebb és tudatosabb élet kialakításában.

Forrás: www.fugefaviraga.hu

Bátor voltam és rettentően vakmerő - beneveztem Goda Gábor mozgás alapú önismereti tréningjére, melynek témája a kapcsolódás. 

Miről is van szó? Bővebben az Artus oldalán. Rövidebben, íme:

"A tréning célja:

Megtapasztaljuk, hogy a dinamikus partneri viszony harmóniája a toleranciában, az adás-elfogadás egyensúlyában és a szükségszerűen felmerülő instabil helyzetek együttes megoldásában van.

Megélhetjük, hogy egy dinamikus viszony olykor elkerülhetetlenül az egyensúly elvesztéséhez vezet, ami önmagában nem veszélyezteti a kapcsolatot, sőt lendületet adhat, hogy váratlan helyzetekben, ismeretlen utakon, kreatív módon kereshessük meg közös súlypontunkat és egyensúlyunkat. A harmónia nem passzív, nem merev és nem is veszélytelen.

A tréning során megtanuljuk testünket adni és a másikét elfogadni, valamint érinteni, ölelni, bátran elesni és egymást elkapni. Megtapasztaljuk, hogyan lehet egyszerre támaszt adni és megtámasztva lenni. Így juthatunk el egy partneri viszonyban a „flow” élményig."

Igen, így történt egészen pontosan. Nagyon féltem tőle, mert alapvetően éreztem, hogy van dolgom a témával. Viszont szerencsémre (számomra) annyira szelíden volt felépítve, hogy elbírtam. Éppen annyira lendített bele, hogy még értsem/éljem, ami történik és ne blokkoljak le, de annyira azért bedobott a mélyvízbe, hogy ne legyen időm gondolkodni és megfutamodni.

Szerintem tökéletes, én azt mondanám, hogy MINDENKINEK!, aki szeretné az elméletet összekötni a gyakorlattal. Mert fejben olyan jól tudjuk hogyan kéne, sőt, azt gondoljuk úgy is csináljuk. Aztán jönnek a feladatok és a testünk megmutatja (sőt, egyenesen az arcunkba tolja), hogy mennyire nem. Nem kellemes szembesülni vele, de azt hiszem inkább ez, mint még pár kudarcélmény és "mitrontottamel" gyötrődés. Nemhiába, esni (is) tudni kell!

Rengeteg szál indult el bennem ebben a 3 napban és nagyon kíváncsi leszek, hányat tudok felgöngyölíteni és átültetni az életembe. 

Végül ami miatt még-még nagyon sokat adott, hogy megint láttam valakit tanítani, aki minta számomra. Féltem egy kicsit, hogy kívülállónak érzem majd magam, de tökéletesen közvetlen/természetes volt a légkör és mégsem esett szét, benne volt a tekintély/fegyelem. Amikor ilyen emberekkel találkozom, jobb helynek érzem a világot.

Hogyan tudom magammal vinni a NIA órákra a Weight-Flow Contact tréninget?

Amikor átadom a teljes súlyomat a talajnak és a mozdulatok alapjává az áramlást teszem. Amikor pontosan, és éppen oda helyezem el a lazítást és/vagy a feszítést, ahol, és amikor arra szükség van.

Már alig várom, hogy ajánlhassam az "1000 ölelés" c. darabot, amelyet szintén az Artus-ban láttam, egy próbabemutatón. Viszont azzal sajnos őszig még várni kell.

Végre részt vettem életem első Feldenkrais foglalkozásán (Perényi Csilla vezetésével) és megtapasztalhattam a gyakorlatban is, hogy miért "válogatta be" Debbie a NIA csomagba ezt a módszert is. 

Mondjuk ez a vitalitás is szimptaikus.

A TV2 csinált egy nagyon jó kisfilmet Csillával, amit érdemes megnézni itt. 

Hihetetlen tanulságos óra volt, mert pl. eddig azt gondoltam, hogy türelmes és jelen-lévő emberként vagyok benne az életemben, ennek ellenére jött egy olyan pont, amikor azt gondoltam, hogy jó, mostmár akkor keljünk fel és csináljunk valamit. Szóval a türelmem még mindig véges - hasznos infó. Mint az is, hogy az első kérdésem az volt, hogy hogyan korrigálunk? Csilla mosolyából sejthető volt, hogy már megint előrébb vagyok, mint kéne. Először nézzük meg hogyan működünk, aztán ha valami kényelmetlen, feszültséget, diszharmóniát okoz, újratanulódik a gyakorlással. 

Ilyen felfedezésből jött még nagyon sok ebben az egy röpke órában bónuszként az mellett, hogy élvezhettem a mozdulatok finomságát, minőségét és érzékelhettem a testem minden porcikáját. Ez egy új dimenzió és azt hiszem tényleg végtelen lehetőségekhez vezet mind fizikai, mind érzelmi és szellemi szinten. 

Hol érzem ezután még jobban módszert a NIA-ban?

Az áramlásban, a finomságban, az ösztönös mozdulatokban. Amikor mondjuk felemelem a kezem és azt az emelést a gerincem közepétől, a hátamon, vállamon keresztül, a könyökömön át, az újjaim hegyéig érzem. Ettől lehet minden mozdulat gyönyörűen formált kompozíció a megszokott lendítés helyett. Kérek még!

Az első (jópár..) NIA órámon nagyon darabosnak és esetlennek éreztem magam annak ellenére, hogy tényleg bennem volt mindig is a tánc. De csak a megszokott formák. Nagyon sokan mondják és érzik ugyanezt. Azt hiszem a Feldenkrais lehet az, amivel egy kis időt nyerünk és hamarabb megérezhetjük azt a minőséget, amit szívesen látunk viszont a tükörben. 

Az egyik kedvenc gyakorlatom.

Először nagyon nem kedveltem, mert ez is mély rétegekbe nyúlt bele. Csupa olyanba, amit nyilván az eszemmel nagyon, de nagyon szerettem volna megérteni, viszont éppen elég erősen védtem magam tőle, hogy véletlenül se okozzon zűrzavart bennem. Persze mindig jobban félek, mint kéne. Pedig tudom, hogy az érzések, amik feljönnek, mindig tiszták és előre visznek.

Szerencsére a testünk pontosan emlékszik, nem mismásol, csak egyszerűen megmutatja, ami benne van. Nem is kell mindent megérteni - megélés, elengedés és már mehetünk is tovább, egyre könnye/de/bben.

A Trafóban nagyon jó dolgokat lehet látni, áprilisban például a 200% Tánc sorozatban az alábbi előadást.

Emanuel Gat Dance (F): Brilliant Corners 
2012 ÁPR. 28 - 29.

Egy tiszta és jól körbehatárolt fény-négyzetben 10 táncos az állandóan változó koreográfia során megvalósítja a folyamatosságot: a tánc röpke, múló pillanatait. Emanuel Gat művészete a legtisztább tánc, amelyben annak érzéki és fizikai minősége egyaránt kiemelkedik. Hiányzott, ezért harmadszor is visszahívtuk. 

Az alábbi videót nem tudom hányszor néztem végig, de nagyon sokszor. Tetszenek benne a hullámok, a lassítás, az áramlás, tetszik a hangulata és persze kiváló a zene. 

Ez a másik megunhatatlan, lenyűgöző pezsgés. Minden porcikájuk külön mozog és külön kel életre. Egészen más világ és mégis ugyanaz - a tánc, a zene, a lüktetés, a mozdulat, vagyis az élet világa.

Szerencsére Pesten is volt és szerencsére ott voltunk! 

Nekem az Aikido az okos erőt jelenti, ezért borzasztóan szimpatikus, mutatom is miért.

Az aikidó (合気道, nyugaton Aikido, Aikidō) tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Uesiba Morihei, ismertebb nevén O-szenszej, azaz „Nagymester”, „Nagy tanító”.

Az aikidó gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének érzékelésén és elvezetésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak. Az Alapító (Uesiba Morihei) megfogalmazása szerint az aikidó egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a Világegyetemben.

Ennek megfelelően az aikidó gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak tehát nem a pusztításra, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktuskezelésre kell törekednie.

Az Aikidó tana, a test és a szellem egységén, egy olyan magasabb tudatállapot keresésén alapul, amely csak hosszú időn keresztül végzett komoly gyakorlással érhető el.

„Az Aikidoban arra a tudatra van szükség, amely a világ minden népének békéjét szolgálja, nem pedig annak az embernek a tudatára, aki csak azért gyakorol, hogy erős legyen, és legyőzze ellenfelét. Ezért a technikákban való versengés nem az igazi budo. Az igazi budo nem ismeri a vereséget. Az, hogy sohasem vesztünk, azt jelenti, hogy sohasem harcolunk.”

„Az Aikido technikák körmozgásra épülnek, mivel a kör idézi elő harmóniát és az összes ellentét megoldását. A kör teret vesz körül, és ennek az ürességnek a tökéletes szabadsága teszi lehetővé, hogy a ki megszülessen. A körön belül a világegyetem Kije áramlik a teremtés, az evolúció és a védelem folyamataiban. A kör szelleme korlátlan számú technikát tartalmaz és hoz létre, mivel elfér benne a világegyetem összes Kije. A szellem köre a világegyetem egységével kezdődik és végződik. Amikor az élet folyamatai összekapcsolódnak a szellemmel, és az Aikiban megszületik a kör, alapelve, a körön keresztül minden kiteljesedik. A kör titka az, hogy magának a tér középpontjának átszúrásával alkotja meg a technikát."

Uesiba Moriteru

Szellemi háttér

A harcművészetek ezen része kemény dió volt nekem. A Tai Chi áramlását imádtam az elejétől kezdve, de az erő kifejezése, hangok adása, az ütések, rúgások nagyon távol álltak tőlem. Kínszenvedés volt, sutának és erőtlennek éreztem a mozdulataimat ezeknél a blokkoknál. Nem mertem megengedni magamnak.

Aztán kinyílt pandora szelencéje és rájöttem, hogy közel sem arról van szó, hogy ez a részem hiányzik, hanem egyszerűen nincs a felszínen, nincs kivezetése. Illetve nem volt, mert aztán mégis megtanultam, megszerettem. Hálás vagyok az erő megtapasztalásáért és a lehetőségért, hogy meglett végre a helye/módja az elrejtett és összegyűjtögetett indulatok levezetésének.

Egy mondatban: rúgásokra, ugró rúgásokra, ütésekre, hárításokra épülő jellegzetesen látványos koreai harcmodor, pusztakezes önvédelmi és közelharc rendszer, modern küzdő és versenysport, mozgásművészet.

1. bázistechnika
2. formagyakorlat
3. formai küzdelem
4. szabad küzdelem
5. önvédelem

6. töréstechnik

Taekwon-do eskü

1. A Taekwon-do tanításainak mindenkor eleget teszek  
2. Tiszteletet adok mesteremnek és valamennyi társamnak  
3. Soha nem élek vissza Taekwon-do tudásommal  
4. Ha kell, segítek a bajbajutottakon  
5. Minden erőmmel a békét építem  

A Taekwon-do meghatározása

A "Taekwon-do" kifejezés koreai eredetű, s a három szó összevonásából kialakított név jelentése a következő:

• TAE: lábtechnika, vagy rúgás;
• KWON: kéztechnika, vagy ütés;
• DO:  művészet, út, módszer.

Szó szerinti fordításban tehát a TAEKWON-DO annyit tesz, mint a „Láb és kéztechnikai küzdés művészete". 
A Taekwon-do a japán karatétól -elsősorban-, annál jóval fejlettebb, sokrétűbb és látványosabb lábtechnikájával tér el. (Viszont ez nem megy a kéztechnikák rovására.) 
  
  
A Taekwon-do története
A VII. század közepén a koreai félsziget három részre: Silla, Koguryo és Baek-Je királyságokra oszlott. Silla volt a legkisebb és ezért a másik két királyság felöl sorozatos hódító jellegű támadások érték. Silla 24. Királya, Chin Heung, hogy ezt megszüntesse létre hozott egy katonai elit alakulatot, mely a „Hwarang-do" nevet kapta. Ennek a fantasztikus képességekkel rendelkező hadseregnek (mely abban az időben messze a legképzettebb hadsereg volt) köszönhetően Sillának 668-ban sikerült elfoglalniuk Koguryo és Baek-Je királyságait és kicsikarniuk a békét. A Hwarang-do által használt küzdelmi technikák alapvetően a „Taek Kyon" (elsősorban a lábtechnikákat részesítette előnyben) és a „Soo Bak Gi" (főleg a kéztechnikák dominálnak) stílusra épültek. 
  
A koreai harcművészetekre fájdalmas csapást mért az 1909-1945-ig tartó japán elnyomás. Ezalatt a 36 év alatt a megszállók mindennemű küzdősport gyakorlását betiltották. 
1945-ben felszabadult Korea. Egy rendkívül tehetséges és energikus fiatal tiszt ekkor néhány katonáját elkezdte tanítani az önvédelmi és küzdősportok új, általa alkotott művészetére. A tiszt neve: Choi Hong Hi volt. 
  
Choi Hong Hi alapító nagymester, 1918-ban született a mai Észak-Korea területén. Kicsi korában jó néhány gyermekbetegségen esett át, családja igen sokat aggódott egészségi állapota miatt. Ennek ellensúlyozására kezdett rendszeresen foglalkozni talajtornával és akrobatikával. Az általános iskola első osztályába járt még, amikor apja elvitte őt régi jó barátjához, Han Il Dong-hoz. Han a koreai szépírás (kalligráfia) tudományát oktatta, de egyben nagy hírű mestere volt az ősi harcművészetnek: a Tae Kyon-nak is. Az mindenre fogékony kisfiút a szépírásleckék után Han bevezette a sportág rejtelmeibe.

Choi Hong Hi alapító nagymester, 1918-ban született a mai Észak-Korea területén. Kicsi korában jó néhány gyermekbetegségen esett át, családja igen sokat aggódott egészségi állapota miatt. Ennek ellensúlyozására kezdett rendszeresen foglalkozni talajtornával és akrobatikával. Az általános iskola első osztályába járt még, amikor apja elvitte őt régi jó barátjához, Han Il Dong-hoz. Han a koreai szépírás (kalligráfia) tudományát oktatta, de egyben nagy hírű mestere volt az ősi harcművészetnek: a Tae Kyon-nak is. Az mindenre fogékony kisfiút a szépírásleckék után Han bevezette a sportág rejtelmeibe.

Choi rendkívüli fanatizmussal és  szorgalommal kezdte meg a mindennapos edzéseket, s az előírt adagok többszörösét végezte nap mint nap. Ennek következtében szervezete megerősödött, a betegségek végleg megszűntek. 12 évesen megkapta a fekete öv 1. Dan fokozatát! 1946-ra Choi elkészült nagy művével, és kezdett végleg kikristályosodni a modern Taekwon-do új, átfogó rendszere.

A Taekwon-do Tanai

1.  UDVARIASSÁG  
2.  BECSÜLETESSÉG  
3.  ÁLLHATATOSSÁG  
4.  ÖNURALOM  
5.  RETTENTHETETLEN KÜZDŐSZELLEM  

Forrás: www.magyar.sport.hu, http://taekwon-do.hu/kozpindex.html

Hogyan fogsz találkozni a NIA-ban a Taekwon-do-val?

• Észre fogod venni, külön blokkok vannak rá. Vannak egészen célirányosan csak az ütésekre és rúgásokra kitaltált kombinációk és vannak, amik a rutinokhoz illeszkedve a tánc oldaláról közelítik meg. Ott van minden alkalommal, hogy érezzük az erőt és ne maradjon bent semmi, amire nincsen szükségünk.

Az őszinte igazság az, hogy engem korábban a tai chi jobban megfogott, mint a jóga. Ez persze mostanában változik, mert már nem azt érzem, hogy jobb, hanem azt, hogy mind a jóga, mind a tai chi annyira nagyon jót tesz nekem, hogy önmagában is szükségem van rájuk. Mert tényleg mindEgy, csak máshogyan közelíti meg az Egy/séget.

A tai chi finom áramló ereje számomra annyira meggyőző és annyi energiát ad, hogy ilyenkor maximálisan elhiszem, hogy mindenre képes vagyok és a kezeimben tényleg olyan erő és varázslat lakozik, amivel képes vagyok átrendezni magam körül a világot. 

A Tai Chi története

Bruce Tegner alapján

Az i.sz. XII. században a Sung dinasztiából származó Yo-fei rendfőnök Yuan-chiao szerzetessel közösen 173 mozdulatsorból álló rendszert dolgozott ki. Ezek a mozdulatok a japán karatéval való bizonyos hasonlóságát tükrözik napjainkban, mivel a karate a kínai kung-fuból alakult ki.

A tai chi egy nagyon régi kifejezés, ami azt jelenti; "legmagasabb odafönn". Ez a magasság két különböző - a yin és a yang - formában létezik. 
A yin negatív értelmű, sötét, hideg dolgokban nyilatkozik meg. A yang pozitívumra, világos, meleg dolgokra vonatkozik. A stílust azért alakították ki, mert úgy érezték, hogy az addigi stílusokban nincs olyan, mely a yin-yang harmóniáját egyenlően tartalmazná. 
A világ jelenségeinek összessége e két forma kölcsönhatásaképpen jön létre. 

A tai chi iskolája olyan rendszert teremtett, melyben a yin-yang egyensúlyban van. Ez azt jelenti, hogy az emberi lélek, az érzékszervek, a belső szervek és a végtagok mozdulatai összhangban kell, hogy legyenek. 
A módszer, ahogy ezt elérhetjük: lassú mozdulatok sora, beleértve a levegővétel szabályozását is.

A gyakorlás eredményeképpen javul az általános fizikai erőnlét, fokozódik a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, magasabb kort lehet elérni, s az önvédelem tényleges mértéke is fokozódik. Magától értetődik, hogy a kung-fu az önvédelem hatásos eszköze. Ezen túlmenően fejleszti és megszilárdítja az egyéni erőt, gyorsaságot, érzékenységet és állóképességet.

A tai chi stílus a tai chi chuanból alakult ki. Több rendszer és iskola fejlődött ki az elmúlt évszázadok során.

Főbb stílusok

• yin stílus
• yang stílus
• wu stílus
• pekingi stílus
• déli stílus
• északi stílus, stb.

A tai chi lényege: "a belső szervek és a külső végtagok összhangja és az ember harmóniája a természetben!"

A mozgás jellege

A Tai Chi, ahogy azt manapság nálunk is gyakorolják, egy jógaszerű mozgásforma és meditáció keverékének látszik. Számtalan formagyakorlat létezik, melyek különböző mozdulatsorokat tartalmaznak. Ezek legtöbbje harcművészetekből származik, sőt, ha még mélyebbre ásunk, akkor az állatok és madarak természetes mozgásának megfigyeléséből. 
A Tai Chiban ezeket lassan, lágyan, kecsesen, egyenletesen és különféle összekötő elemekkel mutatják be.

A tai chit napi gyakorlással kell végezni, hogy eredmény érjünk el! 
A tai chi mesterek nagy súlyt helyeztek a gyógyításra, így ez a stílus egy olyan pluszt is magában rejt, melyet más harcművészet nem, legalábbis nem ilyen részletesen. Az idegpontok és meridiánok tökéletes ismerete teszi lehetővé a tai chi mesterek tökéletesebb tudását más harci stílus mestereivel szemben! 
Van egy régi mondás: "mielőtt ölnél, tanulj meg gyógyítani"!

Életenergia

Sok gyakorló esetében a központban nem elsősorban és mindenekelőtt a harcművészet áll, hanem a test meditatív gyakorlatoztatása. Másokat inkább a Tai Chi harci vonatkozásai érdekelnek. A kínai filozófiában és gyógyászatban létezik a chi fogalma, ez az a vitális energia, amely élteti a testet. 
A Tai Chi egyik célja, hogy elősegítse a chi körforgását a szervezeten belül, ez pedig megnöveli az illető életenergiáját, és megőrzi egészségét. A chi-áramlás mintázata szoros kapcsolatban áll az ideg- és érrendszerrel, ugyanúgy behálózza az egész szervezetet. Ezen alapul az akupunktúra, az akupresszúra, valamint más keleti gyógymódok is.

Agytisztítás

A Tai Chi másik célja, hogy erősítse a nyugodt és zavartalan elmét, amely e gyakorlatok pontos végrehajtására összpontosít. Az elsajátítás hosszú folyamat, melynek során fejleszthetjük az egyensúly, a finom motorikus kontroll, a mozgás ritmusa és egyéb képességeinket is. A Tai Chi gyakorlása nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az élet más területein is jobban boldoguljunk, vagy más fizikai gyakorlatokat is könnyebben végezzünk pl. állás, gyaloglás, mozgás, futás. Számtalan művelője számol be arról, hogy javulást érez a rossz testtartásban, egyéb hibákban, melyek idővel feszültséget, sérülést okozhatnak. Továbbá e gyakorlatok meditatív jellege lecsendesedést és nyugalmat eredményez.

A Tai Chi Chuan és a filozófia

A Tai Chi szoros kapcsolatban áll a taoizmussal. Ez az elmélyedő, misztikus kínai tudomány Lao ce nevéhez kötődik, aki Konfuciusz (Kung -Fu-ce ) idősebb kortársa volt. Honan tartományban élt és tanított az i.e. VI. században, s az ő nevéhez fűződik a taoizmus alapirata, a Tao te king. A taoizmus filozófiájának jó pár eleme van, lényegében a világ szemléletének nyugodt, elmélkedő nézetét képviseli, átitatva a természet szépségével és békéjével. A Tai Chi összefüggésben áll a Ji Csinggel, a kínai jóslásrendszerrel, a kínai alkímia öt elemével (fém, fa, tűz, víz, föld), a nyolc alap trigrammával és a 64 hexagrammával.

Hogyan fogsz találkozni a Tai chi-vel a NIA-ban?

• Az óra elején szinte mindig, amikor összegyűjtjük az energiákat, összekapcsolódunk a légzésünkkel, és elindítjuk az áramlást. 

Ajánlat: 8 Brokáttekercs gyakorlatsor - minden napra.

Fő célja az egészségmegőrzés és javítás, rendszeres gyakorlásával az összes meridiánban kiegyensúlyozódik az energiaáramlás, és megerősödnek, gyógyulnak a belső szervek.

Egyszerűen klassz, ezek a videók igazi ínyencfalatok és megmutatják mennyire könnyedén követhetőek és megtanulhatóak a lépések.

...és egy kis ízelítő-bevezető a harcművészeti technikákba, ami a következő témakörünk lesz.

A jazz tánc alapjai azok, amiket nagyon szeretnék tudni, csak úgy, hogy valahogy betöltődik az infó és a testem követi. Nem tudok betelni vele és nem is mentek/mennek könnyen az innen átvett formulák. Viszont nem adom fel, mert megéri minden egyes verejtékcsepp.

Éljenek a dívák!

JAZZ TÁNC KIALAKULÁSA

Ezzel a kifejezéssel először 1917-ben találkozunk. A Jazz tánc gyökerei a new orleansi feketék Kongó-táncaihoz nyúlnak vissza. A húszas években Harlem volt a fekete jazz táncosok fellegvára.

A modern tánc nagyon közel áll a szívemhez. A jazz tánc izgalmas, de az igazán mély érzések nekem mindig itt törnek elő. Szerintem nem voltam még olyan táncszínházas előadáson, ahol ne kellett volna egyensúlyoznom a könnyeimmel.

A szavak korlátokat szabnak, például azt halljuk/olvassuk, hogy fájdalom, az agy veszi az adást, kapcsol hozzá valamit és figyelünk tovább. Itt viszont egy mozdulatban benne van a komplett érzés, tisztán és szüretlenül. Pár percben benne lehet egy egész történet az összes létező információval, tökéletesen határtalanul. Egyenesen a szívbe megy.

Dr. DIENES VALÉRIA - A MOZDULATRÓL

"A mozdulat mostoha gyermeke a gondolkodásnak. Úgy van az ember alkotva, hogy csak elköveti, de nem mélyed el annak végiggondolásában, mi is tulajdonképpen a mozdulat. Nem látjuk, mert túlságosan közel van hozzánk, mint létünk közege, nem gondolkodunk róla, mert elmerülünk használatába és ez az oka annak hogy megértetlenül hever a gondolkodás fejlődésének hosszú századain át.

Igaz beszélünk róla sokat, de ha rágondolni próbálunk, kisiklik ujjaink közül. Pedig azt hisszük, tudjuk legalább azt, mi nem a mozdulat. A szél verte lomb hajlongása még nem mozdulat a mozdulatban van valami akart, valami egyéni. A mozdulat valami szándék sikerülése, mindig lelki retortából jön, mindig beszél valamiről, egy darab múlt és darab jövendő van benne és arra való, hogy ezt a múltat és ezt a jövőt jelenné tágítsa. Mesél és jósol.

Lényege ez a suhanás az imént és a mindjárt között. Csak addig él, míg halad, ha hozzányúlunk, hogy megnézhessük, megmerevedik és a beszédes mozdulat helyett ott áll előttünk mint színtelen sóbálvány a póz.

A póz a mozdulat halála. Nem része a mozdulatnak, csak ott felejtett nyoma annak, hogy a mozdulat valahol megállott. A mozdulatnak nincs képe. A kiterített film képsorozata nem mozog, csak az eltűnt mozdulat nyomait mutatja. Forgatni kell a filmet hogy képe megmozduljon. A mozdulatot tehát nem tettük el filmen, csak szemünk szokásait ravaszul kihasználva elhitettük magunkkal, hogy a mozdulat a vásznon visszajött. A mozdulat az, ami nem marad meg soha sehol és már nincs se szín, se hangulat, melyet utol ne érne, mert szótára akkora, mint az emberi léleké, lerajzolni, eltenni nem lehet.

A mozdulat az eszmélés üzenete, mozdulat minden eltökélésünk, tettünk egész tudatos, szándékos életünk. A gesztusok szavaink előpostái és kísérői, az arckifejezések, testtartások, tagjártatások, hangulatunk hírnökei, mozdulat a létünk hordozója. A tisztán az időben rejtőzött anyagtalan lelkisségünk a mozdulaton át a térbe költözik, hogy megmutasson bennünket egymásnak.

A mozdulat nem másolja, hanem kifejezi a lelket azzal, hogy formát ad eszmélésünknek. A lélek tiszta időbelisség, az anyag, a test tiszta térbeliség, a mozdulat mint téridős forma osztozik a tér és idő formájában. Az idő formája a ritmus és a metrum, a tér, formája a vonal és az alak, a téridős mozdulat tehát ritmusos alakjáték.

{...} a mozdulat nem csak a testet mintázza, hanem a lelket is. {...} a mai mozdulatkultúra csakis abból a lélektani igazságból indulhat ki, hogy minden eszméleti megnyilatkozásunk hordozója mozdulat.

{...} Minden mozdulat a testekkel él és hal és eleve megsemmisülésre van ítélve. {...}"

Története

A modern tánc a 19.-20. századforduló táncforradalmából születő táncművészeti irányzatok összefoglaló neve. E modern irányzatok szülőhelye Európa és Amerika. Magyarországon ezt 1912-ben elinduló, a két világháború közt virágzó, a negyvenes évek végén, ideológiai-politikai okokból elnémított, de máig tovább élő modern művészeti mozgalmat, mozdulatművészetnek hívjuk.

Képviselőit, nagyfokú szabadság, individuális stílus, előadásmód és technika jellemzi (minden iskola egyedi). Függetlenítették magukat a kanonikus, technikai alapra helyezett klasszikus tánc (balett) kifejezési módjától, stílusától.

Megjelenésükig az individuum ilyen nagyfokú szabadsága nem volt tapasztalható egyetlen táncművészeti mozgalomban sem, így nem véletlen hogy a mozgalom egyes irányzatait szabad táncnak nevezzük.

E művészet valóságtartománya, az emberi mozdulat. Formavilágának a mozdulatlehetőségek szabják határát, melyből a teremtő képzelet választja ki a céljának megfelelőt, így képes a művész akár a hétköznapi mozdulatot is művészetének eszközévé lényegíteni.

A XIX. és a XX. század nagy felfedezései között van az emberi test felértékelése és mozdulati felszabadítása, annak teljesítmény-centrikus és művészi célú használata, valamint a testről való tudatos gondoskodás hihetetlenül sokoldalú testkultúrává terebélyesedett, de idetartozik a test karbantartásának ("kondicionálásának"), ápolásának, fejlesztésének és egyéb, változatos célú felhasználásának minden fajtája.

Fontos megjegyezni gondolkodásban a testről az egészség, a lélekről teljesség és harmónia, és például az öltözködés kapcsán megjelenő kényelem és praktikum fogalmakat melyek ebben a korszakban nyernek modern, mai tartalmakat.

A XX. századot nyugodtan nevezhetjük a forradalmak századának. Nincsen olyan területe az életnek - főleg a teljesítmény és az esztétikum vonatkozásában - ahol ne zajlott volna le forradalminak nevezhető változás.

Így van ez a táncművészetben, ahol a XX. századi forradalmi ívei, csúcsai és kísérletei szintén változásokat hoztak. Ilyenek a modern táncban, pl. Isadora Duncan, a Denishawn iskola, M. Graham, D. Humprey Amerikában, Lábán Rudolf, Mary Wigman Európában, vagy a mozdulatművészeti - mozgásművészeti iskolák Magyarországon.

Az új táncművészeti mozgalom, (nálunk mozdulatművészet, Németországban bewegungskunst) - mint történelmi jelenség - a balett elmechanizálódása, sztereotipizálódása ellen a XX. század elején lépett fel azzal a céllal, hogy "lelket öntsön" a színpadi táncba, hogy érzelmek, jellemek, típusok, megjelenítésére tegye alkalmassá, hogy a mozdulatokat a kifejezés szolgálatába állítsa. Innen van a mozdulatművészet másik neve, a "kifejező tánc" (ausdruckstanz, expressionistic dance stb.).

Tapasztalhatjuk XX. század eleji "új színpadi tánc" gyűjtőfogalma alá rendezhető irányzatokat igen sokan és - a fentieken kívül is - igen sok elnevezéssel illették, úgymint szabad tánc, közép-európai tánc, pódium tánc stb.. Mivel a táncosok és táncosnők többnyire szólóesteken mutatták be saját koreográfiáikat ezért van az, hogy az egyes irányzatok erősön kötődnek a tanító és az alkotó művészek neveihez. A szabad táncnak is nevezhető irányzat legjellemzőbb vonása azonban ebben a korai periódusban a kötetlenség, a "szabályok szerinti" táncolás teljes tagadása, vagyis a balett-esztétika jegyében kialakult "helyes" és kötelező mozdulatok elleni fellépés.

Forrás: www.mozdulatmuveszet.hu

Szerencsések vagyunk, mert nagyon jó táncszínházas előadásokat hoznak ide nekünk - mindhárom fenti darabot élőben láttam. Nem igazán tudok mit mondani, mint, hogy lenyűgöző. Az emberi test, a mozdulatok, az érzések tökéletes megmutatása, átadása, közvetítése.

Érdemes figyelni mik a lehetőségek, de én is jövök majd ajánlókkal. 

Hogyan találkozhatsz a Modern tánccal a NIA-ban?

• A szabad táncban, amikor meghívlak, hogy mutasd meg Magad, mutasd meg az érzéseidet, fejezd ki önmagad a mozgásban. Mutasd meg hogyan mozdulnak meg Benned a történeteid, az emlékeid és hogyan tudod ezt megmutatni a kezeddel, a lábaddal, a gerinceddel és minden izmoddal, csontoddal, sejteddel.

Ez a tündérek, a koboldok és minden mesebeli lény tánca. A természeté, a boldogságé, a játékosságé, a finomságé és az álmainké. Varázslatos - mutatom is.

Isadora Duncan 

Születéskori neve	Angela Isadora Duncan
Született	San Francisco, USA 1877. május 26.
Elhunyt	Nizza, Franciaország 1927. szeptember 14.(50 évesen)
Nemzetisége	ír-amerikai
Házastársa	Szergej Jeszenyin (1922–1923)
Foglalkozása	táncművész

Nem tudom megunni ezt a videót. Csak nézem ezeket a NŐKET és boldog vagyok, hogy megtaláltam az utat, ami ide vezet. Borzasztó hiú vagyok, úgyhogy imádom nézni Debbie-t - ha én is így tudok haladni az idő mellett, nem lesz gond.

Miért jó a NIA a gyerekeknek/kamaszoknak?

Az alábbiakkal akkor szembesültem, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy 12-16 év körüli csoportnak tartsak órát. Gyorsan le is jegyeztem mindent és nagyon szeretnék Feléjük is nyitni, mert nagyon nagy élmény volt Velük táncolni. Belőlem is azonnal előjött a 10 éves és olyan jól esett!

• A gyerekek jellemzően még magukban hordozzák az egészséges test és az ösztönösség információját. Ez mellett azonban mind fizikai, szellemi, és érzelmi szempontból gyors (és egyre gyorsabb) fejlődésen mennek keresztül, ezért minden eszközzel támogatni kell őket abban, hogy megmaradjon a kapcsolat önmagukkal. Fontos, hogy a felnőtté válás útján megmaradjon a testi, lelki, szellemi egység és egészség.
• A NIA rendszere segít abban, hogy természetes módon élhessék meg a kamaszkort, legyen egy hely, egy eszköz, egy mozgás, amiben otthon érzik magukat, vagy szembenézhessenek akár azokkal az érzésekkel is, amelyeket nem értenek. A test képes arra, hogy kidolgozza magából a mindennapi feszültséget, frusztrációt, felesleges energia és érzelmi többletet. 
• A fentieken kívül segít az összpontosításban, az önfegyelem megteremtésében, hiszen a NIA rendszere magába foglal harcművészeti technikákat, elemeket is. Ez az önfegyelmen kívül magabiztosságot adhat akár a visszahúzódóbb, zárkózottabb gyerekeknek is.
• A táncos elemek biztosítják a lehetőséget, hogy mindezt játékosan, felszabadultan sajátíthassák el. A táncban bármilyen szerepet felvehetnek, megélhetnek, kipróbálhatnak - biztonságos és támogató környezetben.

Miért jó a NIA a fiataloknak?

Gyerekkorunkban kezdjük, de felnőtt korunkra fejlesztjük tökélyre az alkalmazkodást és a megfelelési vágyat. Egyszerre szeretnénk mindenhol helytállni, új munkák, új barátok, új szerelmek. Mindenhol a legjobbat akarjuk nyújtani. 

Önállóak leszünk, de hirtelen lehet, hogy nem tudunk még mit kezdeni vele. Kell egy biztos pont, kell a kapcsolat önmagunkkal. 

Miért jó a NIA, amikor már megfutottuk a köreinket?

Segít, hogy újra hazataláljunk és szeressünk otthon lenni.

Csodálatos nőkkel találkozom folyamatosan a saját óráimon és más NIA eseményeken. Negyven, ötven, hatvan évesen is ugyanúgy ragyog mindenki, sőt... Egy egyszerű kézmozdulatban, egy fejtartásban, egy mosolyban benne van a női szépség és finomság, tele tartalommal. Folyamatosan csiszolható, egyre inkább összhangba kerülünk azzal, amik vagyunk és amik még esetleg lenni szeretnénk. 

Egy 5 Ritmus hétvégén hangzott el a következő mondat, ami azóta is a kedvencem: 

"Az érett korban mindent tudunk az életről, de nem akarjuk már minden áron megmutatni."

Egyszerűen csak megéljük és úszunk benne/vele. Azt hiszem ezt szerettem volna igazán megmutatni a fenti videóval. Nincsen kor/határ.

A jóga már szinte senkinek nem ismeretlen, így igazán csak pár alapinformációt hoznék ide, mert sokan sokféleképpen ismerik/értelmezik.

A jóga (régen: yoga), szanszkritul: योग, a keleti bölcselet egy formája, ami Indiában fejlődött ki a hinduizmus és a buddhizmus kulturális közegében.

A jóga célja a testi és a szellemi erők felébresztése. Eszerint alapvetően kétféle jógát különböztetünk meg: testi és szellemi jógát.

A jógának több változata ismert, amelyeket a különböző személyiségtípusokhoz fejlesztettek ki. Indián kívül először a hatha jóga vált népszerűvé a 20. századi nyugati világban, ma már azonban Európában is szinte minden ága elérhető jógaközpontok által.

A modern jóga gyakran tartalmaz a hinduizmusból származó tradicionális elemeket, mint például az erkölcsi és etikai alapelveket, a test megerősítésére és jó állapotának megőrzésére szolgáló pózokat (az úgynevezett ászanákat vagy más néven tartásokat), a spirituális filozófiát, a guru által történő útmutatást, a mantrák (szent szótagok) ismételgetését, a légzés szabályozását és az elme meditációval történő elcsendesítését. Ezeket az elemeket általában adaptálják a nem hindu jógik számára.

A jóga mindennapos gyakorlása önmagában is hasznos. Javítja az egészséget, jó közérzetet teremt, mentális megtisztulást hoz és az életminőség javulását eredményezi. A jóga szakértője megtapasztalhatja a számádhit, az elmélyült meditációt, amely eksztatikus élménnyel jár.

A jóga céljait a különböző tradíciók értelmében többféleképpen magyarázzák. A teista hinduizmusban a jóga az az eszköz, amellyel az ember közelebb kerülhet istenhez és amely hozzásegítheti őt az istennel való egyesüléshez. A buddhizmus, amely nem tartja lényegesnek a teremtő istenben történő hitet, a jógában látja az utat a bölcsesség, a könyörületesség és a megértés felé. A nyugati kultúrák, amelyek nagyobb hangsúlyt fektetnek az individualizmusra, a jógát az önismeret fejlesztésére és a különböző életszemléletek egyesítésére használják. A hindu jógában az önfelismerést és a megvilágosodást hasonlóan értelmezik, úgy tartják a jóga gyakorlása által feltárul az én isteni természete.

A jóga végső célja a megszabadulás (móksa) elérése, amely által a lélek kikerül a születés és a halál körforgásából (szamszara). A jóga által uralható a test, az elme, továbbá az érzelmek és a vágyak. Fokozatosan vezet el a lét igazi természetének megismeréséhez. A jógi akkor éri el a megvilágosodást, amikor tudata megszűnik és megtapasztalja az egyesülés örömét. Az egyesülés a védánta filozófia szerint történhet a egyéni lélekkel (Átmannal) vagy a mindenhatóval (Brahmannal), a teista hinduizmusban és a buddhizmus bizonyos formáiban pedig valamely istennel vagy istennővel. A megvilágosodás a korlátozott ego pusztulásához és az univerzum egységes természetének felismeréséhez vezet.

Habár az átlagember távol áll a megvilágosodástól, a jóga képes elvezetni a spirituális tudatossághoz, illetve a könyörületességhez és a megértéshez. A jóga ugyan erősen kötődik a hinduizmushoz, művelői mégsem tekintik vallásnak, és miközben tartalmaz olyan gyakorlatokat, amelyek a vallásos emberek számára hasznosak, alkalmazható azok számára is akik nem vallásosak.

Hogyan fogsz a NIA-ban találkozni a jógával?

• A nyújtásnál és lazításnál jógapozíciókat (is) használunk - a testi erők felébresztéséért, valamint az óra végén mindig marad pár perc a befelé figyelésre - a szellemi energiák összegyűjtésére és fókuszálására.

Az Oroszországban született, Palesztinába, Párizsba, majd a megszülető Izraelbe emigráló, valódi világpolgárként élő és dolgozó fizikus, mérnök, harcművész, kutató Moshe Feldenkrais eredetileg saját térdsérülésének gyógyítására kezdte tanulmányozni a mozgás és az idegrendszer egymásra hatását és összehangolásuk lehetőségeit a második világháború után. Az ötvenes években kifejlesztett módszer ma, sietős, hátfájós korunkban egyre nagyobb népszerűségnek örvend – az órák és az egyéni kezelések látogatói között vannak olyanok, akik különféle fájdalmaikra keresnek gyógyírt, másokat a saját testük megismerése iránti kíváncsiság vezérel, de sikerrel alkalmazzák a módszert a testükkel „dolgozó” színészek, táncosok, muzsikusok is.

A Feldenkrais módszer testünk belső, saját intelligenciáját használja a mozgás rugalmasságának, koordinációjának fejlesztéséhez és új mozgáslehetőségek felismeréséhez. A test tiszteletére tanít mozgásunk és érzékelésünk felfedezése által.

A mozgásban a szándék és megvalósítás közti területet vizsgáljuk: magát a mozdulatot és a hozzá kapcsolódó érzékelést éljük meg, ezzel mélyebb, intimebb kapcsolatba kerülünk önmagunkkal.

Teljesítmény helyett tudatosan a jelenben fedezzük fel testünk működését, testünk elemeinek meglévő; és lehetséges kapcsolódásait. Az izmok, csontozatunk és önmagunk optimálisabb és szervesebb működése érdekében egy olyan belső tájékozódást tanulunk, ami mind mozgásban, mind lelki és szellemi területen új megoldásokhoz, a megszokások új alternatíváihoz vezethetnek. 

„Egy színész, szónok vagy tanár rekedtsége miatt kezd foglalkozni magával. 

Elõször megpróbálja megtalálni hol fejt ki túlzott erõfeszítést a torkában vagy lélegzéskor. Amikor sikerül megszabadulnia a felesleges erõfeszítéstõl és beszéde könnyebbé válik, meglepve tapasztalja, hogy feleslegesen erõltette az álkapcsát és a nyelvét is, amirõl addig nem is volt tudomása, és ami szintén hozzájárult a rekedtség kialakulásához.
Az egyik területen elért könnyebbség segítségével testének más, kapcsolódó részeit is pontosabban tudja megfigyelni.

Ahogy tovább gyakorolja új tudományát, nyelvét és állkapcsát kevésbé erõltetve, azt is fölfedezheti, hogy beszéd közben torkának és szájának csak a hátsó részét használja: Így a lélegzéshez több erõfeszítés kell, mert nagyobb levegõnyomásra van szükség a hang átpréseléséhez a szájon. 
Ahogy megtanulja használni a szája elülsõ részét is, a beszéd is sokkal könnyebbé válik, és azt tapasztalja, hogy a tüdeje és a rekeszizma is jobban mûködik.

Ekkor meglepve fedezi föl, hogy mindennek a forrása a nyakában lévõ feszültség volt, aminek a következtében a feje és az álla elõre esett, ami mind a légzését, mind a beszédét akadályozta. Ez azután további felfedezéshez vezethet, ami összefügg azzal, ahogy áll és mozog.
Ez azt jelenti, hogy a megfelelõ beszédhez az egész személyiséget figyelembe kell venni.

De mindezek a felfedezések és eredmények, a nagymértékû könnyedség még mindig nem a történet végét jelentik. Alanyunk felfedezi, hogy a hangja, ami korábban csak egy oktávra korlátozódott, most jelentõsen magasabb és alacsonyabb hangmagasságot ér el. 
Teljesen új minõséget fedez föl a hangjában, és azt tapasztalja, hogy már énekelni is tud. Ez ugyancsak új lehetõségeket teremt, olyanokat, amirõl eddig nem is álmodott.”

(M. Feldenkrais: Awareness Through Movement 1972. HarperCollins)

Forrás: www.feldenkrais.hu

Tanulás az éberség útján, ahol a mozgás az eszköz.

A Feldenkrais-módszerről® egyre többen ismerik fel, hogy bármely életkorban hatékonyan segíti hozzá az embert a jobb életminőséghez és a jó közérzethez.

A rossz hír

Testtartásunk és az a mód, ahogy tagjainkat nap mint nap használjuk, sokszor szinte nyomorító mozgásszervi bajok forrása. Tovább súlyosbítja a helyzetet mindennapos stressz és a sok kisebb-nagyobb sérülés, mert folytonosan ingerli szenzomotoros (érző-mozgató) rendszerünket, amely erre minduntalan ugyanazokkal a reflexekkel reagál. A rendszeres ingerre adott rendszeres válasz olyan állandó izomösszehúzódást okoz, amelyet akaratlagosan már nem is tudunk ellazítani. Ez a magyarázata annak az egyre fokozódó merevségnek, fájdalomnak és mozgáskorlátozottságnak, melyet a kor előrehaladtával szinte mindnyájan átélünk. Mindarra, ami mozgásunkat korlátozza és a kellemetlenségeket okozza, a legtöbben egyszerűen rászoktunk – épp ezért le is tudunk szokni róla, akárhány évesek vagyunk.

A jó hír

A Feldenkrais-módszer® egyszerű és eredményes: segítségével újra megtanulunk könnyedén és elegánsan mozogni, javul a testtartásunk és általános egészségi állapotunk. Újra tanulni sose késő. A módszer azon a felismerésen alapszik, hogy panaszaink, fájdalmaink, bajaink zöme a választás hiányából fakad, egyfajta kényszerességből, azaz végső soron abból, hogy viselkedésünkben a szokás rabjai vagyunk.

A Feldenkrais-módszernél a tanulás és a fölfedezés legfőbb eszköze maga a mozgás. Úgy változtat a testen, hogy újra tanítja az agyat.

A valódi szomatikus (testi) tanulás révén:

• tudatossá válik a pontos érzékelés
• csökken a fölösleges izomterhelés és az erőlködés
• visszanyerjük uralmunkat a testünk fölött.

A módszer egyik legfontosabb célja, hogy segítsen visszaszerezni kisgyermekkori képességeinket: az intenzív figyelést önmagunkra, a félelemnélküliséget, az önállóságot és azt a csodálatos élményt, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Alkalmazása olyan tanulási feltételeket teremt, amelyek elősegítik az önreflexiót, s ez bizonyítottan fejleszti és finomítja az idegrendszert.

Mennyi idő kell az áttanuláshoz?

Hogy kinek hány órára van szüksége a legjobb eredmény eléréséhez, az egyrészt panasza súlyosságától függ, másrészt attól, mennyire könnyen tud változni, változtatni. Más szóval attól, milyen gyorsan képes megszabadulni a rossz mozgási beidegzésektől és megnyitni idegrendszerét, amely megszokta, hogy mindent mindig ugyanúgy csinál. Fontos tényező itt az életkor. Minél idősebb valaki, többnyire annál hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy gondolkodási és mozgási sémáit átalakítsa. De talán soha sem késő elkezdeni a változást a jobbra!

A hatások

A tanulók az első Feldenkrais óra után többnyire azonnali jó közérzetről, könnyedebb és hatékonyabb mozgásról számolnak be. Könnyebbnek és lazábbnak érzik magukat, kisebb testi panaszaik nyomban enyhülnek. Ez az azonnali hatás is jelzi, milyen óriási lehetőségeket tartogat a Feldenkrais módszer.

A cél az, hogy a Feldenkrais-növendék úgy alkalmazza mindennapi életében a tanultakat, hogy teste simábban és hatékonyabban mozogjon és működjön, ezzel megőrizze egészségét, s egész életében elejét vegye például a derékfájásnak.
Hasznos a módszer például színészeknek, táncosoknak és zenészeknek, akiknél igen fontos, hogy tudjanak lazítani, kikapcsolni s aztán újra koncentrálni.

Vannak a módszernek ráadás-hasznai is. Az az ápolónő például, aki megtanulta, hogyan mozogjon kisebb erőfeszítéssel, s akit ezáltal kevesebb stressz ér munka közben és kevésbé kínozza a hajlongás-emelgetés okozta derékfájás, mozgástudatossága révén a betegeknek is jó mozgási tanácsadója lehet.

Yehudi Menuhin

Forrás: http://www.feldenkrais-tanfolyam.hu

Hogyan fogsz a NIA-ban találkozni a Feldenkrais módszerrel?

• Amikor felhívom a figyelmed a testérzékelésekre, a mozdulatok lassítására és arra, hogy figyeld meg hogyan mozdul a tested, vagy hogyan érintkezel a talajjal.